Thursday, June 5, 2008
Oviból hazafelé
jövet három virágbolt mellett is eljövünk. Tulajdonképpen oviba menet is, de na. :) És mindig megnézzük a virágokat, mint ahogy a kacsákat is a patakban és a pókhálókat a híd korlátján. Nem is mondtam még, ugye, hogy mennyire szeretek ilyen édes kicsi városban lakni, mint amilyen ez is?..:) Meg lehet szeretni még a repedéseket is a városháza falán.
Szóval, virágok. Ma vettünk egy napraforgót. Ez volt az utolsó, és már rég szemezgettem vele. Merthogy a napraforgó is kedvencem, mint ahogy a levendula is az, meg a margaréták, meg az összes többi nevevan-de-nemtudomészbentartani virág. Apropó levendula: van egy kis szárított csokrom, még a múlt évben vettem a tihanyi levendula-fesztiválon. Annyira szeretem az illatát. Van ideiglenesen egy saját asztalom :), oda teregettem ki a házikós varrnivalót, és ott szoktam időnként öltögetni a levendulaillatban. Ilyenkor tisztára olyan Jane Austen-es feeling-em van. Simán el tudnék élni egy ideig azokban az időkben, mikor az asszonyok a szalonjaikban társalogtak, teázgattak...Persze, a mai realitás az más, de épp ezért, még jobban lehet örülni az ilyen pillanatoknak, mikor összejönnek.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
10 comments:
en is elvezem az olyan "Jane Austin-es feeling"-et :)
szep napokat a napraforgod-nal/-dal :)
-nak akart lenni :D
ez gyönyörű! meg a bejegyzés:)
Szép! Szinte érzem az illatát, arról pedig mindig eszembe jut róla a gyerekkorom. Zsengén szerettem csak a szotyit, amikor még nem kell pucolni se, csak kicsipegetni a virágtányérból.
És a 8 nő című francia film is.
A 8 nőt 8 virág jelképezte benne és a szakácsnő volt a napraforgó. :o)
Hm:-) Pont az előbb döntöttem , hgy napraforgót ületetek szombaton az addigra végre eltűnő randa virágládák helyére. Imádom őket. Már nézegetem a közeli földeket, hogy hova megyünk cskrokat szedni, ha beindul a virágzás:-)
Azt nem tudom, miért ment el kétszr az előbbi. Bocs!
Akkor kiveszem az egyiket...:)
Gyönyörű a Napraforgód,nekem mindig jó kedvem lesz,ha látok ilyet:)))!Olyan nagyon nyári!
Én is szívesen kipróbálnék régi korokat,de nem tehetek róla,mindig az jut ilyenkor eszembe,hogyha nem ma élnék,bizony belehaltam volna a szülésbe:(!
Bocsiiiiiiii:)))))!
:-) Nagyon szép a napraforgód!!! Jane Austen feeling, ismerem. Nekem a kedvenc padomnál van, nézem Macust ahogy játszik, a levegőben a virágok illata, kezembe a hímzésem, vagy egy könyv... addig persze, amíg a leányzóm hagyja! ;-)
Naaaaagyon szép a napraforgód:)
amúgy szerintem talál is hozzád:)
Post a Comment