Wednesday, June 4, 2008

Remélem, hogy

nem teljesen igaz az az elmélet, miszerint a gyerek viselkedésében a szülőt utánozza...Már nem másért, de abban a félórában, mióta mind a három lányomat hazahoztam iskolából-óvodából, a következők történtek. A teljesség igénye nélkül.
1. Sára elvette Enikő csigaházát.
2. Enikő megütötte Sára szeme környékét.
3. Sírás-rívás.
4. A másik szobában Sára valamit csinált, mert Anna sírva jött árulkodni, hogy Sára megütötte, és hogy Sára kezdte.
5. Sára azt mondta, hogy Anna kezdte.
6. Sára mérgében addig ficánkolt, míg leesett az ágyról, és beütötte a fejét.
7. Sírás-rívás.
8. Ésígytovább.
Végülis három perce már szent a béke, ki tudja meddig...S akkor kezdődik előlről az 1.-es pont. Így élnek-éldegélnek nálunk a jó kistestvérkék, míg meg nem nőnek, és több eszük nem lesz.

11 comments:

Laszlo said...

:))


Hát nem utánozhatja szegény gyerek mindenben a szüleit. Kell egy kis kreativitás is! Például odakötni Enikőt az ágyhoz, meg ilyenek.

idrah said...

Mikor ilyesmiket olvasok/hallok más kisgyerekes családok életéből, mindig kicsit megnyugszom... ;-) Hogy nem az én lurkóim viselkednek abnormálisan, hanem teljesen átlagos az a veszekedésmennyiség, amit produkálnak :-).
Ja, és nálunk sem hinném, hogy szülői mintára cselekszenek... ;-) Ahogy oszkar mondja, kreatívak :-D.

Klári B. said...

Mi is teljesen ilyenek voltunk, csak azzal a kivetellel, hogy mi oton voltunk, es a kicsik mindig hozzank jottek, a nagyokhoz arulkodni, es valahogy arra szamitottak,hogy elosszuk koztuk a koncot, es mi nagyok meg a nagyokhoz, azaz a szulokhoz, na de tudod,...ez szerintem valami termeszetes dolog...es megvallva egeszen nagyocskak voltunk amikor meg azert voltak ilyen osszezorrenesek, csak mar nagyosabbak... erdekes visszaemlekezni rajuk, nevetgelek magamban, ha rajuk gondolok... :)

Anonymous said...

Szia, nagyon szeretem a blogodat, a stílusodat, most sürgős hozzászólni valóm is van: NÁLUNK UGYANEZ MEGY!!!!! Hazajönnek fél kettőkor a nagyok az oviból és kezdődik a macera. Nevetséges egymásszekírozás, ordítással és bunyóval fűszerezve. Mivel mi is ezt csináltuk gyerekként, egy darabig hagyom.Aztán ránézek az órára és felmérem az idegeim állapotát, aztán ultimátumot adok/bezsarolom őket: még bírom 10 percig, ha utána nem lesz vége, büntetés lesz. Eddig kétszer volt bünti, egyszer az esti olvasás maradt el, másodszor a délután félórás mesenézés. Harmadszorra abbahagyták a türelmi idő letelte előtt:-)
Zsarolom őket, úgy érzem, de csak így tudok korlátot állítani a veszekedésük és a saját ezzel kapcsolatos indulataim útjába...

DuplApa said...

Ezt a megvilágosodást.... most már tudom, szegény Tibi szemei alatt a kék foltok honnan erednek! (Húúú de gonosz vagyok!)

SKata said...

Valamért azt gyanítom,hogy ezeket nem otthon látják:)))!"Csak" gyerekek:)!

márta said...

:) Azon gondolkozom, hogy aki egyke, az kivel veszekedik?

Kata, szia és köszi! Utálom ezt a "zsarolás" szót, de egyszerűen muszáj alkalmazni...:) "Ha te így, akkor én úgy." Vagy füldugót kell feltenni. Csak mivelhogy társasházban lakunk, gondolnom kell a szomszédok idegeire is. Például amikor ilyen helyzetek vannak, akkor először is becsukok minden ablakot, míg alábbhagy a csatazaj.

Pali, ne tudd meg, de pont ma véletlenül megkarmoltam Tibit, úgyhogy nem is jársz messze az igazságtól.:)Attól még gonosz vagy.

idrah said...

Márta! Én az alattunk lakókat tudom nagyon sajnálni... ;-) Mert veszekedés nélkül is elég nagy a csatazaj. Pl. Enikő csak futva (persze ezzel együtt dübörögve) tud közlekedni a lakásban.

liv said...

Jaj, de jó! Nálunk néha napokig megy a nyűgi, aztán hirtelen "jótestvér-üzemmód" van megint...aztán elölről az egész...jajj! :)

konok said...

mi is öten vagyunk, eleinte a szülők csak akkor avatkoztak be, ha már úgy hallatszott, hogy ölnek valakit, akkor gyorsan kapott mindenki.
Később jött az átvett szülői példa, és egymás közt intéztük az ilyen eseteket...

márta said...

:)