22.

A mai napra virradó éjszakától, hajnali 01 óra 38 perctől kezdve egyre nagyobb szögben érik a napsugarak az északi féltekét, lassan hosszabbak lesznek a nappalok. Nagyon lassan, de akkor is. Maga a tudat, az a jó. Az év leghosszabb éjszakáján vagyunk túl, gondoltam milyen jó lenne picit ébren tölteni, mert csak, de aztán már az esti felolvasásba belealudtam, pedig én magam voltam a felolvasó.
Nem tudom. Annyi dolgom lenne, én meg itt ülök. Talán sose volt ilyen szép Adventem, talán pont amiatt az óvatlan pillanatbeli ígéretem miatt, hogy akkor mindennap írok, olyan ez, mint mikor egy útra indul valaki és menni kell, nincs mese, ha esik az eső, ha süt a nap. Az utóbbi években annyira féltem elindulni olyan új utakra, melyekhez elköteleződés kellene. Míg élek, gyűjtöm a bátorságot az élethez.
A mai reggelim egy szelet püspökkenyér volt, karácsonyra sütöttem, de minden nap előkóstolást tartok, úgyis csak én szeretem a családból. Tettem bele a saját készítésű birsalmasajtból, van benne dió, mogyoró, sok csoki, mazsola és mindenféle aszalt gyümölcs. Elélek rajta az ünnepek alatt.