szeretném, ha egyszer olyat is létrehoznék az életben, ami úgy kézzelfogható és körülírható, hogy azt ne mondjam maradandó - bár ezt már most érzem, mennyire sántító gondolat, de mindegy is, mert nem is erről akartam beszélni, csak hát el kell kezdeni valahogy...Szóval néha jönnek nekem olyan egyszerű kis gondolataim, hogy bár nem igazán tudok, - de mivel az a meggyőződésem, hogy naponta kell a meleg étel a családnak,- hát akkor jól kigondoltam, hogy én szeretek főzni, ami mellesleg a világ legkevésbé maradandó munkája. A legjobban akkor szeretem csinálni, amikor például jókedvem van, mert akkor mindent szeretek csinálni, és akkor is, amikor egyáltalán nincs jókedvem, mert ha mégis ráveszem magam, akkor semmi sem ad végül nagyobb örömet, mint a tele fazék tejfölös krumplileves vagy a friss pizza látványa.
S ha már tűnékeny dolgok...egész délelőtt esett picit az eső, de pont elállt, mire hazaértünk Enikővel az oviból. Ilyen szép kis homoksüteményeket készítettünk meglepetésül a később érkező nővéreinek meg hát a saját örömünkre, bár délután úgyis szétrombolják a szomszéd kisebb gyerekek. Pici tanulság arra nézve, hogy semmi sem csak a miénk és kevés dolog tart örökké...
3 comments:
...és ne felejtsd el, hogy ezek mind benne lesznek abban, amire a gyerekek felnőtt korukban vissza fognak emlékezni, akár csak mint hangulatra, szóval érdemes:-)
nalunk az oviban kellene friss homok... elhordtak a gyerekek a godorbol es nem lehet ennyire jol formazni. Szoktatok ontozni homokoza kozben?
Nem, de eső után mindig készítünk homoktortát, mert akkor ilyen szépek lesznek.
Post a Comment