Mivel

mostanában érzelmi világomat illetően nem a kiegyensúlyozottságot nevezném meg fő jellemzőként és mivel ez nem az a hely, ahol különböző nyavajgásokat szándékoznék megosztani a tisztelt publikummal egyszerűen azért, mert sajnálom ilyesmikre pazarolni a betűket (bár kétségtelenül lenne ennek egy bizonyos szórakoztató jellege számomra is, ugyanis ha egy pillanatra megpróbálom ilyenkor kivülről nézni magamat, az azért elég nevetséges szokott lenni, de mindegy.) Szóval nincs nyafogás, mert túl rövid hozzá az élet. S most töröm erősen a fejem, és húzom-vonszolom itt a témát, ugyanis határozottan emlékszem, hogy akartam valamiről írni, illetve hát nem a semmiről akartam írni, mert annak semmi értelme - de az van, hogy nem jut eszembe, miről. Csak egy ilyen bevezetőfélét akartam elé gyorsan fabrikálni, s hát nem elfelejtettem közben, mit akartam... Ó, du meine güte! Nos, ha eszembe jut s még mindig akarok róla írni, akkor majd bevezetés nélkül publisolom. Szóval, szerintem ne nagyon számítsatok már semmire. S most mielőtt még azon is elkezdenék tipródni, hogy ezt tegyem-e közzé vagy ne, gyorsan rákattintok erre a narancssárga gombra itt...