Míg megiszom

a kávémat, addig hadd jegyezzem meg itt, hogy minden kérdésemre választ kaptam ma. Mármint ami az ismeretlen növényeket illeti a kertben, igen, már megint erről lesz szó, elnézést. Tegnap nem tudtam kimenni, mert Enikőnek hatalmas láza volt és nagyon köhögött - ma már nincs láza és a köhögés is szépen múlik attól a borzalmas ízű hagymateától, amit főztem neki. Szóval ma mentünk és pont meglátogatott a volt tulajdonosa a kertnek, s mivel 27 éven át dolgozott benne, hát nem csoda, ha nehezen válik meg tőle. Így volt alkalmam minden végigkérdezni, és hát kérlek szépen kiderült, hogy ami oregánónak nézett ki, az tényleg az, és hirtelen nekem is visszatért a szaglásom, mert eddig nem éreztem az illatát, de ma igen. A szőlőlevél alakú levelekkel rendelkező bokor pedig valamilyen virág, nem tudtam megjegyezni a nevét. Megmutatta, mit kell csinálni az elvirágzott tulipánokkal, és még egy csomó mindent megmutatott, például a szerszámokkal kapcsolatban is. Nekem élmény volt és jó érzés, hogy minden nap tanulok valami apró újdonságot.
Aztán lenyírtam a fűvet, mert van ám bőven füves terület is amit rendben kell tartani, kerten belül és kívül is. Van valami bájos abban, mikor egy olyan kétbalkezes nőszemély, mint én, előveszi az aprócska kis fűnyíróféleséget, meg a különféle hosszabítókat, összeszereli őket és hát életében először lenyírja a fűvet. Annyi eszem azért lehetett volna, hogy ne a legszebb nadrágomban tegyem, mert utána nem volt olyan porcikám, ami ne lett volna tele zöld hogyishívjákokkal. Az izomlázról nem is beszélek, tény, hogy nem tagadhatnám le: nyápic városi lány vagyok.
Kicsit főzök még valamit, aztán megint kimegyek most már az összes gyerekkel, mert sok munka van még, illetve hát kicsit csak úgy ott lenni is szeretnék, mert munka után édes a pihenés, csak itthon ne felejtsem a József Attila kötetet, mert az este is olyan szépet olvastam, hogy például ilyet:
"A szívem ócska, istenes, remek
szelence s rajta nem fogott a rozsda".
(Fohászkodó ének)
Nem mindig van lehetőség naponta fél könyveket kiolvasni, de ha csak két verssort, vagy akármi más szépet - ha ez elmarad, olyan mintha vacsora nélkül feküdnék le, szóval hozzá lehet és szerintem hozzá is kell szokni. Az ember legyen igényes, mert az ilyesféle luxus nem kerül semmibe. Szerintem.