Lassan

rendet kellene raknom a fényképeim között is. Ahogy ma a gyerekek dolgai, ruhái, kockái, ceruzái, rajzai között...el is tartott vagy egy fél napig. Néha elfog egy olyan jó érzés, hogy minden úgy jó, ahogy van. Hogy az ilyen apró semmitmondó dolgokból építődik fel egy szép élet, az én életem is. Visszatérve a fotókhoz, több kedvenc témám is van:

1. A virágok - mert arra késztetnek, hogy letérdeljek a koszos földre és közelről rácsodálkozzak a kis részletekre meg arra, hogy mennyi szépség van ezekben a maximum néhány napig tartó, tulajdonképpen "haszontalan" (bár szerintem a szépség az egyik leghasznosabb dolog a világon) életekben.

2. A gyerekek, felnőttek - ismerősök és ismeretlenek -. Például a múlt napokban olyan távoli rokonokat láttunk vendégül, akikről - legalábbis én -szinte semmit nem tudtam. Féltem is, hogy miről beszélgetek majd velük, mert én állandóan szoktam ilyen mindenféle butaságoktól tartani. Hát a semmiről és a mindenről. Nem kell mindig arra törekedni, hogy olyat mondjak, amit eddig még senki, mert én állandóan szoktam ilyen mindenféle butaságokra törekedni. Egyik éjjel arra gondoltam elalvás előtt, milyen jó, hogy eljöttek és a kis történeteik által bevontak az életükbe, megosztották azt velünk. A sok elkattintott pillanatfelvétel pedig nem kivülállóvá tett, hanem megörökített valamit, amire mindannyiunknak jó érzés visszagondolni.

3. Mióta itt élünk, vagyok olyan szerencsés, hogy sok szép régi épületet látok. Legújabban az jutott eszembe, hogy el is kezdem gyűjteni őket, mert nekem szoktak ilyen mindenféle butaságok eszembe jutni. Fura formájú ablakokat, régi ajtók színeit, kopott házhomlokzatokat, érdekes házszámtáblákat...s megmutassam mire gondolok, akkor fel is teszem néhány kedvenc "ócskaságomat". :)