Friday, May 1, 2009

Boldog májust

kívánok mindenkinek, remélem, jól sikerült idén a majális...:) Hát mi is nekiindultunk úgy dél körül - ahogy előre megbeszéltük, szépen - kirándulni, meg új türingiai várakat felfedezni. Azért csak délben, mert mi egyszerűen képtelenek vagyunk bárhová is elindulni reggel avagy idejében, ha nem muszáj. A probléma, ha egyáltalán annak lehet nevezni, csak abból szokott adódni, hogy öten hatféleképpen érezzük és látjuk az ilyen nem-muszáj-féle "idejében"-eket. Szerintem még soha nem tudtunk úgy normálisan megejteni az elindulásokat, szóval bármiféle morgás meg egymásravárakozás nélkül, de szerintem kicsit túltárgyaltam már ezt a témát.
Szóval miután elindultunk és szóval oda is értünk és mivel nem vállaltam, hogy magammal cipelem az elemózsiás kosarat arra a kis kezdeti félórás sétára a folyó mentén - a gyerekek majdnem éhenhaltak mire visszaértünk az autóhoz enni. Aztán megnéztünk két gyönyörű várat, és néztünk csónakázókat, és még nagyon sok érdekes dolgot csináltunk, de ez igazából most így utólag tűnik ilyen szépnek és érdekesnek és ÉLMÉNYnek, mert külön-külön ugyan mindegyikünk tudja értékelni a szép és érdekes dolgokat, de ha együtt vagyunk és főleg, ha az égadtavilágon semmi, de semmi okunk bármiért is morogni, hát akkor biztos, hogy valamelyikünk igenis hogy be fogja vállalni ezt a feladatot. Na mindegy. Vas formálja a vasat, vagy hogy is van ez, hát én nehezebben formálódom, mint a vas, de legalább biztosabban is, bár az nem biztos, hogy biztosabban, csak remélem.
Amúgy megvan az a nem feltétlenül jó szokásom, hogy rengeteget fényképezek, amiben viszont az a jó, hogy tényleg valahogy a szép dolgok, a szép pillanatok örökítődnek meg. Ugyan nagyon ritkán nézem vissza a képeket, lehet, hogy soha nem is fogom, ezért nem is értem ezt a mániámat, de akkor is, jó a tudat, hogy ha akarnám, akkor ott van nekem egy csomó szépséges pillanat megőrízve. Egyelőre - idő meg miegymás hiányában - bőven elég, ha a memóriámra hagyatkozok, és arra gondolok közben, hogy micsoda jó dolog is, hogy az enyém az szelektív...

1 comment:

Andi said...

Teljesen szimpatizalok a fenykep ugyben... Mindenrol 20millio fotot kell csinalnom nekem is. Nagyon neha megnezem oket, es akkor jol esik.
De emiatt a maniam miatt sokszor ugy erzem, hogy aztan nagyon karriert tevesztettem :-)