Szerintem

minden nőszemély ismeri azt a pillanatok alatt kialakuló elsöprő érzést, hogy AZONNAL le kéne vágassa a haját. S ilyenkor nincs észérv, józanság vagy arra gondolás, hogy és mi lesz ha holnap a hosszú haj után fog mindent elsöprő érzés elönteni ...
Szóval most rövid a hajam. Én mondtam T.-nek, hogy először csak egy kicsit vágjon a végéből, a biztonság kedvéért, de ő kb. öt darab ollóvágással megszabadított a hajam nagyjától. Ugyanis én (jól megalapozottan amúgy) nem bízom a fodrászokban és az a véleményem, ha már hajvágás, akkor valaki olyan tegye, akit szeretek, mert a fodrász is ugyanúgy nem tudja normálisan levágni a hajam, de neki nem kezdhetem el például aztán előadni a hattyú halálát, ami pedig a frizurázás fontos utómozzanata nálam.
Most amúgy pont annyira hosszú a hajam, ha valakit érdekel, hogy se összefogni nem tudom normálisan, kibontva pedig, mivel nagyon sűrű hajról van szó, úgy mindenfele eláll. :)
Ui. Nem, nem, képet nem fogok mutatni. :)