Wednesday, May 6, 2009

A konyhaasztalomról. Meg a repceföldekről.


Úgy szeretném, ha lenne egy olyan módszer vagy valami, ami anélkül biztosítaná a rendet a lakásban, hogy állandóan kelljen azt csinálni. És még azt is szeretném, hogy legalább a konyhaasztal ne működjön mágnesként ha lehet. Tudományosan megfigyeltem ugyanis, ha valamelyikünk akármit is letesz rá, egy darab papírt vagy ilyesmit, rövid időn belül egy egész kisebbfajta hegynyi valami halmozódik fel oda. Könyvek, ceruzák, rajzok, kis játékok, szóval mindenféle. S ha nem számolom fel minden nap a hegyet, egy hét alatt maga a Mount Everest képződik oda. Na mindegy.

Amúgy ebben a szépséges kisvárosban és a környékén már hónapok óta valami elképesztő útelterelések vannak. Mondjuk én nem bánom, mert most miért érjek oda valahova öt perc alatt, ha húsz perc alatt is lehet, nem? És különben is, ha nem így lenne, nem fedeztem volna fel ma új kis falvakat a környéken és nem láttam volna annyi sok szépséges, szelíden elterülő repceföldet ameddig a szem ellát. Csodálatos látvány, de tényleg.

4 comments:

Tücike said...

Marta, a megoldas egyszeru: ne rakjatok le semmit az asztalra. Mert mindenki sajnalja megrontani a szep ures asztalt. Es ha soha senki nem lat rajta mast, akkor soha senki nem halmozz ra kacatokat.
Mindezt elmeletben feltetelezem hogy mukodik, mert gyakorlatilag nallam nem jon be - az en asztalom miiiindig tele van kacatokkal.

Babi néni said...

Bárcsak nálunk is a konyhaasztal lenne a "mágnes". De neeem! Nálunk a nagyszoba szőnyege az, ahol minden ott marad.

És hát a legodarabra lépés elég rosszul szokott esni. :o) Rendes sebet tud csinálni.

BKata said...

Ez az asztal? Ha igen, hol a rumli????

márta said...

Épp hogy egy hatalmas rumli ihletette a bejegyzést és gyorsan megörökítettem emlékül a felszámolása utáni pillanatot. :)