Ha egyszer nagyon

sok kihasználatlan időm lenne, vagy mikor már nagyon öreg leszek és ebből kifolyólag lesz naaaagyon sok szabad időm :), na akkor szívesen tanulnék teológiát. Csak úgy, hogy okosabb legyek egy kicsit, nem másért. :) S hogy erre a nem mindennapi gondolatra jutottam, azért egyedül Mr. C.S.Lewis a hibás, eléggé fura módon, mert hát ő még csak nem is teológus volt, de a könyvei annyira lenyűgöznek ilyen szempontból, hogy az a néhány mondat, amit naponta olvasok mostanság tőle, olyan nekem, mint kalácsban a mazsola vagy raffaellóban az a finom kis mandulamag a közepén. Nem lenne jó sokat és egyszerre fogyasztani belőle, de így apránként... egy-egy gondolatot, hát nagyon szeretem. Nemrég fejeztem be az "A zsoltárokról" c. könyvét, és már jó ideje itt van az asztalomon a "Keresztény vagyok". Aszongyahogy:

" Nem kell törődnünk a gúnyolódókkal, akik megpróbálják a keresztények mennyországba vetett reményét nevetségessé tenni azzal, hogy azt mondják: nem akarják "az örökkévalóságot hárfázással tölteni". A válasz ezeknek az embereknek, hogy ha nem értik meg a felnőtteknek szóló könyveket, akkor ne beszéljenek róluk. A szentírásbeli szóképek (hárfa, korona, arany stb.) természetesen csak szimbolikus kísérletek arra, hogy kifejezzék a kifejezhetetlent. A hangszereket azért említik, mert sok ember számára (de nem mindenkinek) a jelenvaló életben a zene fejezi ki legjobban a felfokozott örömöt és végtelenséget. A koronát annak kifejezéseként említik, hogy akik Istennel az örökkévalóságban egyesültek, azok megosztják vele az ő ragyogását, hatalmát és boldogságát. Az arany a mennyország időtlenségét (az arany nem rozsdásodik) és értékét érzékelteti. Akik ezeket a jelképeket szó szerint értik, azok akár azt is gondolhatják, hogy amikor Krisztus azt mondta, legyünk olyanok, mint a galambok, akkor ezen azt értette, hogy tojásokat kellene tojnunk."

:)))