A téli hajnalok különös módon sötétek.
A nappali keletre néző ablakában felkapcsolom a világító csillagot, s meggyújtom a piros gyertyát, amit különleges alkalmakra tartogatok.
Olvasok, néha kinézek az ablakon, még mindig sötét van.
Aztán lassan derengeni kezd a világ legszebb kék árnyalata a dombok felett, majd halványsárgába vált, később szürkés lesz az ég, majd határozottan rózsaszín. Szép, megható adventi élmény így köszönteni a napot, várakozva megvilágítani az ablakot, már akkor, amikor még javában sötét van, majd elfújni a gyertyát, ha nincs már rá szükség.
Az "advent" szó jelentése: eljövetel. Milyen sokszor elindulunk, kezdeményezünk, csalódunk, félbehagyjuk, feladjuk, újrakezdjük, megint elindulunk! Talán nem kellene közben ennyire félni. Talán ilyen csendes, ilyen vigasztaló lesz minden egyes, s végül a legvégső megérkezés. Talán csak annyira fog fájni, mint amennyire a gyertyának fáj, ha apró lángját magába öleli a mindent beborító reggeli fény.
4 comments:
Régen láttam Micit. Most itt van.
Ma 4kor ébresztett a kisebb. Láttam mindent az égen.
Tetszik az első képen ahogy Mici kíváncsian nézeget kifelé.
Ez nagyon szép volt Márta!Az a végső megérkezés,Még az apró langocskát beborító reggeli fény!Meg a képek!Köszönöm!
Post a Comment