Nézegetem a telefonomon az elmúlt évet képekben, és újból kiválasztok néhányat. Más szempontok mentén, csak magamnak. Mert csak én tudom, amikor készültek, milyen szomorú voltam. Mennyire féltem. Az erdei út, ahol nap mint nap a csendet, a felüdülést keresem, ugyanaz a hely, ahol egyszer hangosan sírva fakadtam. A parkoló a bolt előtt, ahol a kenyeret veszem, ugyanaz a hely, ahol egyszer sokáig csak ültem az autóban, mert nem volt erőm hazaindulni. Ezek az emlékek is fontosak. Nem akarom elfelejteni őket. Felnagyítani sem, sajnáltatni magam pedig semmiképpen, hiszen tudom, ezekben mindenkinek része van. Talán ez érint meg legjobban az adventi, belső útban. Hogy Krisztus nem valahonnan a messzeségből, a mennyei trónuson ülve próbált meg kapcsolatba lépni az emberiséggel, hanem részt vállalt a sorsunkban. Egyáltalán nem kivételezett önmagával.
Ma egy barátnőmmel váltottunk néhány üzenetet egy előttem álló időpont kapcsán, amitől meglehetősen rettegek. Ne félj, mondta, mint egy kedves karácsonyi angyal. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk elengedni a dolgokat. Saját magunkat. Németül így hangzik: "fallen lassen" - esni hagyni. Mint egy falevél, amelyik nem kapaszkodik, hanem rábízza magát a szélre, az esőre, a napsütésre. Rábízza magát Isten szeretetére, mely minden elengedést kincsként a tenyerében tart.
5 comments:
Kedves Márta!
Te jól ismered a sötétségből a fénybe, reménybe vezető utat! Tenyerén hord, bennünket is. Ma van a lányom 2. születésnapja, no nem azért mert két éves, hanem mert öt évvel ezelőtt a születésnapját kórházban töltötte és isteni kegyelem részesei lehettünk, megmentette őt. Minden nap, de különösen ma hálát adok, hogy Isten gondviselő szeretete velünk volt, velünk van.
Ölellek!
Nehéz ez nagyon. A reggelek, hajnalok, mikor azt érzem, csinálja valaki más végig a napomat, én nem bírom. Aztán mégis.
Kedves Márta! Szerintem sokan vagyunk itt, akik megölelnének, hogy erőt öntseneke Beléd, és fohászkodnak, hogy vigyázzon Rád a jó Isten, hisz ő tudja, hogy mi nekünk a legjobb.
Továbbra is örömmel jövök ide, és azt is köszönöm, hogy írsz. Gyönyörködöm a képen lévő hóban is. Egyszer már olyan jó lenne itt is egy havas karácsony.
nagyon szorítok, hogy AZON az ijesztő napon is tenyerén hordozzon, (de hát ettől függetlenül is ezt teszi, nem befolyásolja, hogy én is kérem: legyen veled akkor is), én azért komolyan gondolom, kiapadhatatlan erőt, bizalmat, reményt kívánok
Post a Comment