A gyerekeknek szánt hagyományos karácsonyi zoknikat már az ősz folyamán megkötöttem, mindenkinek abból a fonalból, amelyikből óhajtotta. A nagy egy kék színűt szeretett volna és épp akkorára lett készen, mikor szeptemberben meglátogattam. Ezt vittem többek között ajándékba. A középsőnek egy csíkos, egészen halvány lilára esett a választása, s csak akkor készültem volna el vele, mint ahogy terveztem, még mielőtt október végén elköltözött volna, ha az utolsó szemeket sietve kötöm, gyorsan-gyorsan. De a karácsonyi zokniknak pont az a lényege, hogy lassan készüljenek, szeretettel, imádsággal. Ezért később küldtem el, postával. A kicsinek - az övé készült el leghamarabb - egy csíkos, szép zöld árnyalatú jutott, piros masnival átkötve tettem az ágyára. A sajátom még folyamatban van. Talán még elkészül karácsonyra. Nincs különösebb jelentősége, hogy pont akkorára, mégis szeretném. Ajándék lenne, magamtól magamnak. A múlt évit, mint ahogy az egész évet, agyonhordtam, stoppolásra szorul a sarka.
Tegnap megírtam szerény mennyiségű képeslapjaimat, csak néhány embernek. Sokáig gondolkoztam, kinek mit kívánjak, végül inkább csak a szokásos szövegek lettek, nagy szeretettel megírva. Egy képeslapot megtartottam. Talán írok is rá valamit, magamtól magamnak. Egyrészt annyi tervem van, annyi mindent szeretnék még az életben, hogy rá sem férne egy képeslapnyi területre. Másrészt, amire vágyok, bár nem kevés, beleférne néhány karakterbe. Végül minden, ami fontos, leredukálódik egyetlen egyre.
Ha lenne három kívánságom, csak ezt az egyet kérném.
A másik kettőt odaadnám annak, akinek a legnagyobb szüksége van rá.
6 comments:
Nagyon ügyes vagy, Márta. Mindig tetszettek a zoknik, amiket kötsz.
Nálad minden egy csupa játék!(meg ha nem is értesz egyet velem)
Gyönyörűek a képeslapok 💛
Régen annyi képeslapot küldtünk, kaptunk, de már évek óta egy sem érkezik. Én idén is küldtem párat, nekem jól esik és hátha örömet okoz.
:) nézegetem a képeslapjaidat, és az egyiken pont, mintha a zaranyhajú Bogimat látnám:))))maga a képeslap pedig pont olyan, amilyet gyerekkorom legszebb karácsonyán láttam, (hisz az én fogalmaim szerint a karácsonynak sziporkázóan csillogó szikrázóan ragyogónak kell lennie) nálunk ilyet nem lehetett akkoriban kapni, de Szovjetunióból ilyet kaptam a levelezőpajtásomtól, és ma is őrzöm...
Én már novemberben megvettem ezeket és alig tudtam lemondani róluk, olyan gyönyörűek!...végül azt is elküldtem, amit megtartottam volna magamnak. Így marad örökre az enyém.:)
Post a Comment