Nézegetem a telefonomon az elmúlt évet képekben és kiválasztok hármat. Ugyanazon okból fontosak. Ha lenne itthon pezsgő, megbontanám, ha lenne konfetti, szétszórnám, nagyvonalúan, túlzóan. Mert mindegyik fotó mögött sok-sok szó van, s mindegyik szó mögött megannyi bátor döntés. Nem másokhoz hasonlítom magam, hanem ahhoz az eredeti álomhoz, amit valaki valahol megálmodott rólam. Minden blogbejegyzés, minden papírra vetett szó, minden ötlet, igyekezet, próbálkozás, minden bármilyen rövid, nyomtatásban megjelenő írás, nagy szívdobogással elmondott beszéd méltó az ünneplésre. Nem azért, mert olyan különleges lenne. Hanem mert a mindennapok apró bátorságpróbáit képviseli. Amikor annyira féltem, hogy nevetségessé válok, mégis elindultam.
És ti? Melyik három fotót választanátok ki a telefonotokról? Milyen kisebb-nagyobb történetet mesélnétek el az elmúlt évből, amire visszatekintve túlcsordul a szívetek? Nincs említésre sem méltó bátorságpróba. Ha van kedvetek, meséljetek. Én mindenképpen megünnepelek - pezsgővel, bár nincs is itthon, konfettivel, bár elfogyott - mindenkit, aki küzdött és alkotott és próbálkozott és másokat is biztatott, bátorított, felemelt. Cheers!
8 comments:
https://www.minuszos.hu/wp-content/uploads/2015/08/taps.gif
Azt hiszem, mint minden kisgyerekes anyának, nekem sincs magamról képem, csak a gyerekekről. De ha lenne, minis volt idén fontos? Kisgyerekek mellett semmi extra, hisz minden nap egyforma és minden pillanat, mert minden nap csoda is.
Ha lenne 3 jellemzi énfotóm idénről, az egyiken kávét innék meseolvasás közben hajnali fél 5kor,a másikon homokoznék 30 fokban, a harmadikon meg épp 2 gyerek ugrálna a hátamon, hasamon, fejemen. :-)
Ah, a régi szép idők! Az útszakaszon már járók szeretetével mondom, hogy csodálatos teljesítmény, emelem poharam!
Köszönöm! Csoda időszak. Nehéz, de csoda.
Én rengeteget túráztam idén, jó fej emberekkel, és örömmel tölt el, ha erre gondolok! :) A képeimet mindenképp onnan választanám!
De jó! Régebben hátizsákos túrákat csináltunk, és már amikor elindultunk, úgy éreztem, öt percig sem fogok tudni menni. De aztán napokig mentünk és csodaszép csúcsokra jutottunk el. Remélem, lesz még nekem is részem benne.:)
Kedves Márta!
Sokat gondolkodtam, hogy melyik fényképeimet osztanám meg, ha lehetni ide fényképet föltölteni. Olyan más volt ez az év a járvány miatt, és azokról a helyzetekről, amik jellemzőek lennének nincs is fényképem.
Az egyiknek címet is adtam: 3 kicsi kuglófocska. Az a története, hogy régebben, mikor még itthon laktak a gyerekek minden vasárnap reggelre sütöttem egy kuglófot, aminek a hozzávalóit egy időben még meg is kellett növelnem. Mostanában meg sose tudtuk megenni kettecskén a teljes adagot. Aztán kaptam a Tschibónál 3 db kicsi formát, ezekbe pont belefér a teljes adag tészta. Egyet megeszünk, 2-t meg lefagyasztok. (Tulajdonképpen egy élet története kuglófban elmesélve. :-) )
A 2. fénykép most december elején készült, a születésnapom alkalmából rendezett kerti partin, amire a jó Isten gyönyörű napos időt küldött. A menyeim a lányunokáimmal sütkéreznek a fehér ház fal előtt a padon. Jól esett ránézni a 6 lányra, miután nekem "csak" fiam vannak.
A 3. kép egy őszi csokor, amit a nem túl civilizált kerünkből szedtem össze. Mindig szívesen vettem virágot a piacon, de most alig-alig járunk el vásárolni, így jött az ötlet, hogy körülnézzek "mi is van itthon".
Nagyon tetszik a 3 kicsi kuglófocska története! :)
Post a Comment