Thursday, October 18, 2007

Annyira szeretem

azt a részt a Bibliából, ahol Jézus elé viszik a házasságtörésen ért asszonyt, és a várakozásokkal ellentétben, ő nem ítélkezik, nem is prédikál az önigazult, beképzelt írástudóknak a megbocsájtás szépségéről, hanem egy tömör, kicsit irónikus mondattal elintézi őket:" Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ". ( János ev.8:1-11) Hogy elhúztak mind!
És arra gondolok, hogy miért, hogy akik azt mondják, ők Jézus követői, sokszor kíméletlenek és ítélkezőek? Nem azt mondom, hogy egyet kell érteni a bűnnel, de mi lenne, ha közben meg szeretnénk azt, aki elköveti , és úgy normálisan élnénk a világban, normálisan viszonyulva az emberekhez, nem mintha egy külön szubkultúrában élnénk jól elkülönítve... Nem tudok néha nem arra gondolni, hogy ha ma eljönne Jézus, és itt járna-kelne, pont a róla elnevezett egyházaknak mondogatna ilyen jó kis tömöreket. Tisztelet a kivételnek, mert van ilyen. Na, elsősorban magamnak prédikálok, persze...

18 comments:

Anonymous said...

Jolvan, ha a bejegyzes lenyegi utalasa a bun es megbocsatas helyes ertelmezesere vonatkozik, akkor nem kezdem el Jezust maceralni:).. tobb aprosag is el van itt kendozve.. eloszor is, peldaul mi van a hazassagtoro asszony csaladjaval, rokonaival, ferjevel? A kovezes, bar nem adott volna igazsagot, igazsagszolgaltatas lett volna a szonak abban az ertelmeben, hogy valami azert megis tortenik.. a megbocsatas azert olyan nehez, mert sokkal szemelyesebb es csaladiasabb elmeny, mint elsore gondolna barki is.. megbocsatani valakinek nem olyan, mint futni hagyni, hanem mint belefolyni az eletebe.. mert szamithatunk ra, hogy ujra hibazni fog, mint egy tolvaj, aki ujra meglatogat minket, es lop tolunk.. de ennek ellenere kell segiteni neki, ha megbocsatottunk, es ennek ellenere kell szeretnunk .. aki kikel, es predikal, az csak a maga tulajdonat felti.. akinek meg tudunk bocsajtani, annak minden eronket odadjuk .. ahhoz, hogy tullepjunk a szemet-szemert alapu megtorlason, a megvalosithatatlansaggal hataros szeretetre van szukseg.. testverre a fogadni a bunost.. amire mi nem vagyunk kepesek, ezert nem leszunk onmagunknak sem a testverei.

Nem hiszem, hogy a katkok (katolikusok) ebbol a szempontbol rosszabba volnanak, mint barmelyik mas ember, bar rohely, hogy mennyire nem birnak felnoni a mesterukhoz, es pozolasba menekulnek (ilyen pozolas az a "lelki fejlodes" nevezetu okorkodes is).. aki szova teszi a bunt, es aki ostorozza, az csak a magaet felti, a tulajdonat, kedves Marta.. a hazat, a lanyait, a gyermekeit.. neked is van harom lanyod.. Jezusnak konnyu volt megbocsajtania, mert senkije sem volt, meg semmije sem, amit elvehettek volna tole.

Anonymous said...

Van valami elgondolkodtató abban, amit Anonymus irt, de az itélkezés bűnét én is beismerem, hajlamos vagyok rá :(

márta said...

Az biztos, hogy könnyebb úgy megbocsátani és nem-ítélkezni, ha nem zavarják az én köreimet. Ha az én gyerekemet bántják, az én képzeletbeli bicskám is kinyílik a zsebemben, ez tény. Sajnos, még az a szint se nagyon működik, hogy azt ne ítéljük el, aki nem is ellenünk vétkezett. Azok a papok is ezt tették, közük nem volt a nőhöz, de már osztogatták az igazságot. Én is ismerek olyan mélyen tisztelt egyházi vezetőt, aki úgy viselkedik, mintha ő mindent tudna mindenkiről, és neki joga lenne megítélni mást.
Ami Jézust illeti: nem ehhez a történethez tartozik, de neki is voltak szerettei, barátai, ott volt a saját élete, és mikor megölték, azzal törődött, hogy gondviselőt találjon az anyjának és hogy Isten bocsánatát kérje a gyilkosai számára. De ez már olyan magas szintű megbocsátás, amit én legalábbis nem is nagyon tudok felfogni, nemhogy vitázgatni róla. :)

magdanya said...

"Jezusnak konnyu volt megbocsajtania, mert senkije sem volt, meg semmije sem, amit elvehettek volna tole."
anonymusnak:
rengeteg mindene volt, de ami elég egyértelmű és látható is: élete az biztos volt! és elvették tőle, aztán ő meg menbocsátott a tolvajlóknak!

másrészt:
nekem azt tanították, és úgy hiszem így is van rendjén, hogy a bűnös embert szeretni kell, a bűnt kell utálni!!

márta said...

Magda, igen, ezt állandóan mondogatjuk, csak olyan nehéz a kettőt szétválasztani. Ezért tetszik annyira, ahogy Jézus bánt az emberekkel, mert ő aztán utálta a bűnt, de mégis a legordenárébb életű emberekkel töltötte az idejét állandóan, akik hihetetlenül vonzódtak is hozzá. Na, csak újra rácsodálkoztam erre, hogy hogy is van ez...Messze vagyok én a jézusi mércétől. Meg ilyenek...:)

Anonymous said...

Magda: megjegyzesedre egybol adodik a kerdes, hogy ha ezt tenyleg igy tanitjak, akkor hogyan is szereti manapsag az egyhaz a bunos embereket?

Jezusert megkovetem magam, marcsak nagyvonalusagbol is, ugyis csak egy szurka megjegyzes volt a mondanivalom vegen .. ebben az esetben meglehetosen orultnek kellett lennie.. koltonek.

Az itelkezes bune erdekes kerdes.. az erkolcsossegnek van egy olyan oldala is, hogy ha valami remeset latok, akkor az ellen megprobalok szoban/irasban/cselekvesben tenni.. predikalok, nem megyek el mellette.. az osszes tomegtuntetes ezen az elven mukodik.. az itelkezes ilyenkor nem jog, hanem kotelesseg.. a tortenetedben peldaul Jezus iteletet fogalmazott meg az itelkezok felett.. es itt vekony a jeg .. itelkezni annyi, mint iteletet hozni? Akkor ne hozzunk iteletet, es ne cselekedjunk? Vagy annyit jelent, mint elitelni valakit? De akkor honnan tudjuk, mi a kulonbseg iteles es eliteles kozott? Bar vegul is, Jezus eleg rendesen eliteltetett az itelkezeseert:).. az aktiv eletnek is megvannak a hatranyai.. nemcsak vekony a jeg, meg be is szakad az ember alatt.

encóka said...

már bocsi, de Jézus véletlenül sem az ítélkezéséért lett elítélve, hanem az én bűneimért, ami lényeges különbség. arról nem is szólva, hogy ha az égvilágon senkinek nincs joga ítélni, neki igen. Ő ítél majd - eleveneket és holtakat, az Atya akaratából.
És szvsz nem mindig a magáét félti... néha épp azért kell megmondani a másiknak- aki barátod- a bűnt, mert szereted, és látod, hogy tönkreteszi magát. És közben azt kockáztatod, hogy megharagszik rád, és vége a barátságnak, lehúzza a rólót.
Ismerek egy idézetet, amiben szerintem sok igazság van: a mennyben azoknak leszünk a leghálásabbak, akik a földön szemünkbe megmondták az igazat.

márta said...

Anon, a történetemben nem Jézus, hanem a papok vagykik saját maguk hoztak ítéletet maguk fölött. Azzal, hogy ledobták a követ a kezükből és eloldalogtak, beismerték, hogy nekik is vaj van a fülük mögött pontosan abban a bűnben, ami felett ítélkezni akartak. Ez azért nem semmi, hogy úgy tudj "ítéletet" vagy akármit mondani, hogy nem te mondod, hanem a másik magától ismeri be azt, amit nem is akar.
És mint annyiszor, megint igazad van, hogy nem ilyen egyszerű a kérdés, mert szerintem is aktív életet kell élni, és fel kell szólalni az igazságtalanságok ellen, el kell ítélni őket, mert ha hallgatunk, az olyan, mintha egyet értenénk.
Én az ítélkezésen azt értem, mikor valaki azt a látszatot kelti, hogy ő büntelen, és joga van másokat megítélni ( egyszerűen nem találok rá más szót), és meg is teszi, és ezt úgy teszi, hogy nem segíteni akar neki, hanem megalázni. Na. nem tudom jobban elmagyarázni, és el se olvasom mégegyszer, h. mit írtam, mert mennem kell, na hova? Hát németórára...:)

Anonymous said...

hm... az az a story amiben "És újra lehajolván, írt vala a földre." Errol olyat szepet irt Michael Card a Homokfirkak c. konyveben. Olvassatok el :) majd megkerdezhetjuk Tole, hogy mit is irt a homokba.
amugy meg ilyet mondani, hogy neki konnyu volt, amikor emberre lett, izig-verig... s hogy nem volt neki semmi, senki? ez fura koltes. Ha neki nem volt, akkor nekunk minden ami van csak illuzio? :-?

Anonymous said...

Mindenki annyit er, ahany ziccert van szive kihagyni.

Anonymous said...

amikor megszidom a gyerekem, esetleg büntetést is kap, meg szokta kérdezni, hogy "szeretsz?"
én persze igennel válaszolok...
talán kapcsolódik a témához...

Anonymous said...

keretszinkronszo!

márta said...

Ehhez a témához már mindent hozzá lehet kapcsolni! :) És mennyi névtelen! Lehetne valami olyat esetleg, hogy anonymus 1, 2 stb. vagy valami, mert lassan már nem tudom, ki kicsoda! :) Na, de végül is nem az a lényeg, hogy ki kicsoda, hanem a mondanivaló. Meg ilyenek...:))))

Anonymous said...

nocsak Marta, nem smakkol az anonymus keret? :)

márta said...

Tényleg hozzá lehet kapcsolni a gyerek-büntetést is a témához, nagyonis.
Kiddos: nekem végülis mindegy. Csak azt hiszem, most már ketten is vannak, de na, így is jó, végülis. :) Én már nem mondok semmit. :)

Anonymous said...

Felhaborito, hogy egyesek meg a nevuket sem kepesek vallalni.. gerinctelen aljanepseg! (Remelem, ez belatasra teriti a masikat.. ha nem, akkor jon a B terv)

márta said...

De hát neked van már vmilyen neved, akkor nehéz azt a 4 betűt odatenni a végére? Vagy beírni az "Egyéb"-hez? Tudom, csak azért se, mi?, mert én mondtam...

Anonymous said...

irasd be oket egy Other kurzusra. szemelyiseg fejleszto tanfolyamra: identitas a blogoszferaban ;)