Thursday, October 11, 2007
Minden szerdán
megveszem a Nők Lapját. Más újságot nem is olvasok, pedig érdekelne még ez-az, de például a napilapok olyanok, hogy ha az egyiket veszem meg, akkor Fidesz-szemüveget, ha a másikat, akkor meg MSZP szemüveget tennék fel, tehát olyan nincs is, vagy én nem tudok róla, ami úgy pártatlanul kommentálná az eseményeket. Marad a rádió, bár lehet, hogy ott is manipulálni akarnak, nem tudom. Nade, visszatérve a Nők Lapjához, az legalább nem a politikáról szól, és van, amikor okulni tudok belőle. Igaz, hogy majdnem fele újságot kitölti mostanság a horoszkóp, meg a szépségápolási trükkök leírása, meg a divat (régebben mintha nem lett volna benne ennyi "töltelék" cikk...)de na, márcsak szokásból is megveszem. Az e heti számban Müller Péter arról írt, hogy "A férjem nem ért meg." Vannak neki fura írásai, de némelyik tényleg olyan, hogy el lehet rajta gondolkozni. Ezt írja: Van olyan nagy szeretet is, mely kibírja, hogy társával nem tudja megosztani sem a lelki, sem a szellemi gondjait. Lényegében egyedül él mellette. Mégis marad, mert annyira szereti. Vannak barátai és társai, akik sokkal jobban megértik őt, mint a férje, mégis marad, mert ezt az embert - minden riasztó távolság ellenére - szereti. Én még csak annyit tennék hozzá, hogy ez fordítva is lehet, hogy a feleség nem érti meg a férjet. Nem magunkból indulok ki, jó? tehát ne kombináljatok :), meg ilyenek, csak azért figyeltem fel erre a témára, mert azt látom, hogy sok pár egy idő után tényleg teljesen két külön világban él, és valahogy mind távolabb kerülnek egymástól. Mert egyikük fejlődik lelkileg, szellemileg, és a másik meg lemarad, mert mondjuk annyira leköti az anyagiak előteremtése. És ez a valaki általában a férfi, míg a nőknek van idejük a gyes, gyed alatt másra is. Ez tényleg kicsit igazságtalan, erről beszéltünk is T.vel, mert szerinte, mi nők, több időt kapunk saját magunkra az élettől, és ezt a férfiaknak köszönhetjük. Én mindig meg is szoktam köszönni Neki, meg minden...:) Na, nem is tudom, miért írtam ezt le, de ez egy valós probléma lehet bármelyik párkapcsolatban bizonyos időszakokban, nálunk is van ilyen, még ha többnyire egy hullámhosszon vagyunk is. Ez is beletartozik a csomagba, vagy a zsákbamacskába...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
10 comments:
Hát...attól függ, honnan, milyen szempontból közelítünk a témához. mert a T-jével éppen ellenkező, de legalább annyira igaz az a meglátás (én személy szerint már láttam is emiatt romba dőlt házasságokat), hogy éppen a nő "marad le" mindenről a gyereknevelés miatt, ő az, aki elhanyagoltnak, igazságtalanul elhanyagoltnak érzi magát (és sok esetben nem is alaptalanul). Ő lesz az, aki folyton otthon ül, míg a férj nyugodtan éli világát ....stb.
Igen, éosz, biztosan van ilyesmi is. A nők otthon maradnak, gyereket nevelnek, és igazából a férjükön kivul senki sem tudja, hogy nekik ez mibe is kerül. A férfi megkapja az elismerést a munkája után a főnöktől, de ha a felesége érdemeit nem ismeri el...akkor senki sem fogja. (Kivéve persze, ha blogot ir, és mindenki áradozik, hogy milyen szép gyerekei vannak, és milyen jól neveli őket :D)
És akkor lesz egy csomo frusztrált nő, aki nem is tudja mi a baja, pedig lehet csak annyit szeretne, hogy néha kapjon a férjétől egy pár dicsérő szót.
Én az egyetem első évében voltam várandós Sárával, a másodikban Annával és a negyedikben Enikővel. Szóval végig vagy nagy hasam volt, vagy szoptattam. Éjjelente tanultam, meg ilyenek. Teljesen a nőtől függ, hogy mennyire engedi el magát. És ugyanez érvényes a férfiakra is, hogy a nagy hajtás mellett szakítanak-e időt arra, egyáltalán érdekli-e őket az, hogy lelkileg is fejlődjenek. Nálunk inkább T. ún. értelem, és én inkább érzelmi, lelki szempontból nézek mindent. Ezért is beszélünk el sokszor egymás mellett...:) Érdekes ez a dolog, hogy ennek ellenére műkszik az egész, mert hát mese nincs, működnie kell...:)
Nahát, naplopó, szerintem te egy fantasztikus férj leszel! De amíg nincs akinek pár dicsérő szót mondjál, addig mi is syívesen vesszük ezután is, ugye Márta?:))
én is elgondolkoztam ezen...az évek során sokat változunk,talán midegyik más irányba és mégis valami összevon mindig,még akkor is ha én az enyémet mondom(mert nekem hamar meg sokat jár a szám:))D.pedig csak nyugodtan hadja hogy beszéljek...és ugy néha ha érzem nem is figyel oda mit mondtam,sokszor jobban megért mint én saját magam....na...sokmindent nem értek én de lehet nem is kell,,mert nállunk legylábbis ugy van hogy jól kiegészitjük egymást,küömbözöek vagyunk nagyon és mégis...egyek vagyunk:)na,nem tudom megérthetö amit irtam ha nem,akkor mindegy,olvasátok a többi komenteket!;)
Jaj, ezt a lelki fejlodest azert hanyagoljuk.. kozepkoru noknel ez abbol all, hogy eletuk romjain (amikor mar nem szepek, nem tudnak versenykepesek maradni, stb.) elkezdenek izozni (=izoterikaval foglalkozni), hitgyulizni, szellemeket latni.. tompitani az elmejuketcsacskasagokkal .. hihetetlen megtisztulast ereznek magukban, pedig egy masodfoku egyenletet se birnanak megoldani segitseg nelkul, egy kozepesen veszelyes, kocsmai-keselos szitut se birnanak lereagalni, egy atlagos elmebajt se ertelmezni.. boff.. a vilag ures es eroszakos, es nem is csoda, hogy amikor jambor noi lelkek ilyen mela viziokkal toltik meg, osszekulonboznek tobbe-kevesbe-meg-normalis-ferjurukkal.
Hát, Márta, minden elismerésem, ami a gyerekeket és az egyetemi éveket illeti... Le a kalappal. Szuper vagy!
Nem igazán értem, tisztelt Anonymus, hogy mi köze van a középfokú egyenleteknek a versenyképességhez és az elmebaj értelmezéséhez. Nem vagyok még középkorú, de nem jövök rá. Megmagyaráznád kérlek?
Te Anon, valami rossz napod volt tegnap, vagy mi?! Még jó, hogy itt vagyok én, aztán kiadhatod a jól felgyülemlett kis mérgeket meg ilyeneket. Na, ez Neked szól, aztán gondolkozzál rajta: "Mindnyájunkban egy egész világ lappang. Mindenkiben a maga sajátos világa! Hogy tudnánk egymást megérteni, kedves uram, ha azokba a szavakba, amelyeket kimondok, a dolgoknak azt az értelmét és értékét gondolom, ahogyan bennem élnek, aki pedig engem hallgat, elkerülhetetlenül aszerint érti és értékeli, ahogy benne a világ tükröződik!" (Pirandello)
Nem azt mondom, hogy nincsenek ilyen nőszemélyek, és az ilyen ezo-megizókat, meg társait mellesleg én is hülyeségnek tartom és tényleg tele van vele a mai világ, de én nem is ezekre gondoltam. Most mér', mitől jobb az olyan férfi vagy nő, aki csak a munkájának él, csak azt nézi, hogy milyen ujabb ketyerét vehet meg, és csak a látható, materiális világgal törődik, az ilyen életnek mi értelme van? Én csak arra utaltam, hogy töknehéz egy kapcsolatban, ha egyik erre, a másik meg arra fejlődik. Mert egyhelyben senki sem marad. Na, ez hosszú volt, de kissé felhúztál azzal a középkorú nős elméleteddel.
Natikrisz: mindegyik valodi mentalis kepessegeket kovetel meg, szemben a "spiritualis tudasnak" nevezett valamivel, amihez meg agysejtek sem kellenek..
Marti: hiszek egyfajta igazsag letezeseben.. es aki egyfajta igazsag letezeseben hisz, az nem hihet tobbfele tudasban.. mert a tudas deriti fel az igazsagot, es tobbfele helyes tudas tobbfele helyes igazsagra vezetne. A tudasnak csak zavaros morzsai leteznek az emberekben .. ezert gondolkodnak olyan osszevisszan. Szemelyes hitem szerint.
Azert jobb, mert legalabb meg beszamithato:).. de az egesz felvetes erdekes. Meg jo is az osszefoglalod, mert tenyleg vannak "elmozdulasi iranyok" (amit te erre-arra fejlodesnek hivsz.. ez a szo zavarkelto, mert az ember nem fejlodik, csak oregszik)
Megfordithatnam a kerdest: attol jobb lesz valakinek, ha teves ertelmet talal valojaban ertelmetlen eleteben? Es mert azokat tartjak ertelmetlen eletueknek, akik az ertelmetlenseggel is kepesek szembenezni? A materialis vilag egy komoly elonye, hogy letezik .. csak ugy, mint az anyagi javak.. es en is a "tok nehez ugy egy kapcsolat" dologra utaltam, csak egy letisztultabb ertelmezessel:)
Post a Comment