Már vagy három

reggel elaludtam, mert nem hallottam meg az óracsörgést. Aztán rájöttem, hogy azért, mert nem is volt semmiféle óracsörgés. Éspedig azért nem, mert úgy állítottam be, hogy például 6 órára, de nem vettem észre, hogy elé varázsoltam egy olyat is, hogy PM. Mert ugye ha AM lett volna ott, akkor csörgött volna, de így meg nem. De erre nem is én jöttem rá, hanem T., és mintha láttam volna a szemében megcsillanni egy kis reménytelenség-sugarat, hogy mi lesz velem majd nélküle. Merthogy ő az, aki ellenőrzi az autómban a különböző ilyen-olyan folyadékszinteket, ő az, aki a számítógépen elindítja a vírusírtót, ő javítja meg a csepegő csapot és a mosógépet. És még biztosan ezernyi más dolgot csinál, amire akkor fogok rájönni, miután elmegy. De az is biztos, hogy neki sem lesz könnyű, mert ott nem lesz senki, aki például pont akkor veri be a lábát olyan jó lesántulósan az ágy sarkába, mikor ő sötétnek látja az életet, és akkor meg muszáj kizökkenjen a jó kis depijéből. Meg ilyenek.
Nade, hogy leplezzem mély és szomorkás gondolataimat, találtam néhány vicces idézetet :), íme :
- “Könnyű dolog bölcsnek lenni. Csak gondolj valami butaságra, aztán ne mondd ki.” (Sam Levenson)
-“A világnak több szerény zsenire van szüksége - olyan kevesen maradtunk.”
(Oscar Levant)
-“Jobb csendben maradni, és hagyni, hogy azt gondolják buták vagyunk; mint megszólalni, és minden kétséget eloszlatni e felől.” (Abraham Lincoln)
-“Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk afelett, amik lettünk. ” (Oscar Wilde)