amiket elkövet az ember, vagyis én :), és már nem lehet nem megtörténtté tenni. Aztán mi még van: van, hogy félreértik az embert, akkor meg van, hogy kár magyarázkodni. A legtöbb amit tenni lehet, hogy levonom a megfelelő tanulságot, aztán kész. :) Najó, ebből nem ért senki semmit, dehát ilyen is van.:)
Amúgy rémesen kialvatlan vagyok, Enikő beteg, nem köhög sokat, csak éppen megállás nélkül, és nyűgös, meg lóg rajtam, meg ilyenek...
Az este meghallgattam a B. által küldött Polcz A. felvételeket az öregségről,( ugye egy bizonyos kor után nem árt felkészülni :)), és annyit nevettem, mikor elmesélte, hogy egyszer vonatjegyet akart venni a jegypénztárnál, és nem jutott eszébe, hogy hova is akar menni. Csak annyit tudott, hogy valahova a határ mellé.:) De aztán kiderítették, hogy hát Sopronba. Na, hát ilyesmi velem is előfordult már, miután Enci megszületett, kimentem vele a ház elé, és valaki megkérdezte, hogy hogy hívják. És...a csodának se akart eszembe jutni a saját kínkeservvel megszült gyermekemnek a neve...:))) Hát igen, van, hogy bolondnak nézik az embert, és van, hogy nem is járnak messze az igazságtól...:)))
10 comments:
na...igy kezdödnek az öregségnek jelei:D,...jót nevettem ezen a poszton!
Nekem elég pl. a kamrába menni, hogy ne tudjam, mit akarok... Ilyenkor, anyukám jól bevált tanácsa szerint, vissza kell menni a konyhába, és ott majd eszembe jut. S aztán irány ismét a kamra :)
Tudod, hogy a bloggolás segít megelőzni az Alzheimert...
De tényleg vicces ez az Enikős eset...szerencsére most már elég nagyok a lányaid, meg tudják mondani egyedül is, hogy hogy hivják őket.
Hihi, tényleg nem jutott eszedbe a gyerek neve?! :D :D :D :D
Adinak, ezt én is csinálom, visszamegyek oda, ahol kitaláltam, mit akarok, és akkor megint eszembe jut-általában.
én meg keverni szoktam a gyerekeim nevét, de az is előfordult már, hogy elsőre eltaláltam. akkor viszont azonnal kijavítottam valamelyik másiknak a nevére :))
Jah, en is van ugy, hogy elsore nem talalom ki a nevem.. aztan eszembe jut, hogy nincs is.
nekem csak két lányom van, de néha én is mondom Csengének: Anita, főleg ha mind a két lány itthon van ebédkor, Csengi mellettem ül, etetem, szemben Anita, rá nézek, beszélek vele is, mi lesz ha még lesz?
na, Márta, micsoda komment-ellenőrzés!
Ja, hát az embernek néha szüksége van egy kis szelfproteksönre, vagy mi...:)
Amikor Elit vártam, nem győzött szivatni a főnököm, hogy mielőtt bármit csinálok (pl bélyeget borítékra ragasztani), fél percig bámulok magam elé. Szinte csak ezt csinálom egész nap. Hát hiába mondtam neki, hogy ki kell találni, mit is akartam azzal a borítékkal :)))
Post a Comment