Monday, October 15, 2007
Most már tényleg
csak azért szaporítom a szót, mert nagyon várom T.-t haza. Sikerül egy nappal hamarabb hazajönnie, de ennek az az ára, hogy ma éjjel vezetnie kell. Szóval nem tudok aludni, míg meg nem hallom az autója zúgását. A gyerekeknek is nagyon hiányzik, pedig csak tegnap reggel ment el. Kicsit lököttség, de úgy érzem, ha ébren vagyok, míg haza nem ér, akkor nem történhet vele baj. Na, most már tényleg megszűnök mára. Ugye, még nincs holnap?...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
10 comments:
De, már az van. Megjött-e?
Még nem. :)
Akkor miert mosolyogsz?:)
("Nagymama, miert olyan szellemesek a blogbejegyzeseid? Azert, hogy jol... megkommentelhessetek")
Szia Márta, :)
(avagy kedves Prodán család)
Vasárnap Téten hálaadó nap lesz reggel 10 órától. Szeretettel várunk titeket is. Ha tehetitek, és kedvetek is lesz rá, jöjjetek el.(lehet már tudod anyósodéktól, mert az elmúlt vasárnap Győrben ők már hallották)
puszi, Erika.
Kösz, Erika! nem hiszem, hogy tudunk meni, mert vasárnap én tartom a gyermekfoglalkozást a gyerkőcöknek. Itt valamikor novemberben lesz, majd én is meghívlak, jó? Csak összehozunk valami találkozást...:)
Anon: a mosoly Oszkárnak szólt. Miért, sírós jelet kellett volna betegyek? :)
Na de mostmar csak megerkezett?:))
Nem sirot, hanem olyan felve varakozosat.. : .. aminek meg a szaja se latszik:)
Úgy látom, hogy más feleség is szenved ettől a "nem lesz semmi baj, ha én is ébren vagyok" szindrómától, de ilyenkor vagyunk erősen motiválva arra, hogy átimádkozzuk a fél éjszakát (amig haza nem ér)
Hát milyen Márta az, ha a szája sem látszik? :)))
Post a Comment