vendégeink voltak, és kirándulgattunk kicsit a környéken. Szedtünk mindenféle őszi termést, bigyókat, bogyókat, száraz leveleket, virágot, teafüvet. A hecserlit és a kökényt simán felismertük, (utóbbit arról, hogy megkóstolva csókra húzza az ember száját...), de volt egyfajta piros bogyó, és hát arra azt mondtuk, hogy az som. De Enikő meg azt, hogy az galagonya, és most utánanéztem nahol? :), hát persze, hogy a google-n , és hát tényleg galagonya... Biztos ismeritek Weöres Sándor versét:
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Ezt a verset azután írta, miután megismerkedett Polcz Alaine-nel,akibe egész életében reménytelenül szerelmes volt. Ez jutott róla eszébe első látásra.
Hát mit mondjak, ez az ősz kihozza az emberből a lelke mélyén rejlő költő-félét...Na nem belőlem, én megelégszem mások remekműveivel. Készítettem egy csomó képet is, de most valahogy nehezemre esik feltölteni a gépre őket. Majd máskor. Ja, van egy fa a házunk mellett, olyan szépen színesedik. Minden nap le akarom fotózni, hogy majd egymás mellé téve a fotókat lássam a változást. Már vagy négy éve tervezem ezt, de ebben az évben tényleg megcsinálom. Már ha el nem felejtem...
11 comments:
Hogy ez a Polcz Alaine micsoda egy csaj volt:)
Hát akinek ilyen verset írnak!...:)
Én is mindig akartam egy ilyen változós képsorozatot készíteni, esetleg egy filmbe összetenni őket. Csak sosem jött össze.
Hátha mától kezdve nekifogok :P
Oszkár, nekem is ma lesz a kezdőnap. Ma reggel megnéztem a fát, és még nem késtem le a kezdetet, csak néhány levél sárgul még rajta...
Aha.
Én már fényképeztem is! :D
Csak jó lenne elkapni minden nap ugyanabból a szögből és ugyanolyan kamerabeállításokkal :)
látom elmut már az "öszi hangulatod"...örülök neki!:)most már csodálod az öszt!:))
Csodaszep az a vers..
Hajrá azzal a fényképezéssel...nekem is nagyon tetszenek ezek a "elszineződő" fák...nálunk is van néhány bokor -na nem fa- ami gyönyörű bordó szinekben pompázik...
Érdekes ez a Polcz - Weöres stori. Honnan tudod, Márta?
(Félre ne érts, kérlek: nem cáfolni akarom az információt, csak kiváncsi vagyok/lennék a forrásra).
Nem értelek félre :). Na, hát onnan tudom, hogy Polcz A. valamelyik könyvében olvastam, ( nekem csak kettő van meg, ezekben nincs;) azt hiszem, a "Kit szerettem? Mit szerettem?"-ben, de ez nem teljesen biztos...Szóval ő ír erről, hogy egy baráti társaságba jártak, és hát ez nyílt titok volt, hogy a "Sanyika" (így hívta) oda meg vissza volt érte. Szegény! De legalább megírta a galagonyás verset, és anélkül mi lenne velünk?! :))
Hát bizony nagyon jól tette, hogy megírta! Köszönet érte mindkettőjüknek!!!
Post a Comment