Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.
(Weöres Sándor)
Nahát, itt a bizonyíték, hogy lehet egy embernek több arca is, és attól még normális ő, meg minden...Merthogy érdekes, ahogy az ember alkalmazkodik a többiekhez. Megtanulunk viselkedni, és tudjuk, kivel-hogy kell beszélni. De akár még itt a blogoknál is, mindenkinek úgy kommentelek, hogy az ildomos legyen, passzoljon az illetőhöz. És hát mások is különbözőképpen látnak, mostanában régi ismerőseim felidézik, hogy milyen szótlan, meg aranyos, meg ilyenek voltam. Érdekes, én magamban mindig is beszédes voltam, az más, hogy az ember nem beszél hangosan, ha kell-ha nem... Most is, van aki szuper-anyukának lát (nem vagyok az), más nem tudom minek, mert a legtöbben az anya-szerepemmel azonosítanak, és kész. ( Mondjuk, ez néha kicsit zavar, mert azelőtt is léteztem, vagy mi... ) Talán a gyerkőceim látnak a legreálisabban, például Enikő tegnap azt mondta, mikor segítettem neki valamiben, hogy: Kösz, haver! Te egy anya-haver vagy! :)
Na, hát csak azt akartam mondani, hogy én ezt a versikét érteni vélem...Merthogy még akkor is különböző vagyok, mikor nem alkalmazkodom senkihez. Meg ilyenek...
16 comments:
Egyetertek!:)
Hogy a lányod mennyire aranyoooosss!!!
Igen, igazad van, hogy alkalmazkodunk, még a kommenteknél is...
Hát ezt én is érteni vélem, mert sztem is nagyon igaza van. Néha azt hiszem, h. vmi nincs rendben velem, mert néha olyan komoly(na jó, ritkán!), máskor meg éppen olyan dilinyó(vagy hogy is van a versben)vagyok. De hogy ez a fajta alkalmazkodás meddig mehet, azon még gondolkoznom kell.:)
Örülük, hogy más is ilyen "sokszemélyes" emberke, mert akkor talán nem(csak) velem van baj:-))). Vagyishát tulajdonképpen - azt hiszem - nem is "baj" az.
Na,köszönöm hogy megnyugtatál:D:D...akkor velem sincs"baj"!...és jó az hogy nem mindig egyformán beszéünk,gondolkozunk....unalmas lenne életünk:))
Az idezet akkor valik hatborzongatova, ha netalantan valaki olvasta az Emberi jatszmak c. konyvet, esetleg ejszaka a parnaja alatt szokta tartani (kisertetiesen azonos a szemilyesegfelosztas).. bar ha valoban igaz, hogy Bernie mindent Freudtol lopott, es vegiggonduljuk az oszton-en, felettes-en, én harmast, akkor látszik, hogy itt Weores bizony Freudot zongorazza versbe. (Es igy azert mar nem olyan hatborzongato a parhuzam)
A bejegyzesben elegge osszekeverednek a dolgok.. a szemilyeseg darabjaiban (elemeiben) is egyseges volta egy dolog, az, hogy ember nem ert meg masik embert, meg magat sem, az egy masik dolog.. az alkalmazkodas egy harmadik, ami raadasul meg tul altalanos is:). Jo, mindezek ellenere Weores tenyleg jol ertheto.
Teljesen igazad van, ami a bejegyzést illeti. Naés? :)
Még csak annyit, ( és nem azért mondom, hogy kötözködjek), de a te párhuzamod is sántít: Freud szerint van ugye: 1. az Én ( amikor az ember töknormálisan gondolkodik és cselekszik) 2. a Felettes én ( erkölcsi normák szintje) és 3. az Ösztön én ( szenvedélyek, miegymás...). Az Én a 2. és a 3.-as között őrlődik. Weöres pedig beszél 1. A bölcs énről 2. A nyárspolgár énről ( azért írtam az alkalmazkodásról, mert számomra ez jelenti a nyárspolgárságot) és 3. a "dilinós" énről ( ez dominál nálam:)). Na, hát nem akarom szaporítani a szót, de szvsz ez annyira nem párhuzamos, bááár, nem is merőleges. Vannak benne közös pontok, ennyi. Na, nem tudom. Gondold át mégegyszer. :)
Felkeres keringore?:).. vegiggondolom.. nem baj, az en lovam santan is futobajnok.. az Én volna a bölcs (mert én bölcs vagyok), a nyárspolgár az erkörcsileg normális (mert erkölcsileg a nyarspolgar a legnormalisabb minden ember kozul).. a dilis gyermek nehez esetnek tunik, de ha gyokot vonunk abbol, hogy Weores Sandor a felesege ellenere Polcz Alaine-be volt remenytelenul szerelmes, rajovunk, hogy nala a szenvedelyesseg mennyire dilisen gyermeki.. bocsanat.. nem elviccelnyeskedni (viccelve folenyeskedni) akartam.. de szemelyisegfelosztas, mind a ketto.. precizen megkereshetoek lennenek a kapcsolodasi pontok, elmosodasok, es tanulsagos is volna .. főleg a bölcsesség-erkölcsösség felosztása (szerintem ott ter legjobban el), mert ez talán különösen messzire vezet.. ezeket csak azert irtam le, mert az alkalmazkodast tulhangsulyozottnak ereztem (olyan emelyito szo, nem?).. az, hogy az emberben sok-sok másik ember lakik, az nem (csak) az alkalmazkodástól van (kitörések, kisgyermekkorban öntudatlanul rögzült szülői minták, stb.).. és azért az alkalmazkodásban is önmaga marad az ember.
Én a bölcset a Felettes énnel, a nyárspolgárt az Énnel és a maradék kettőt egymással kötöttem össze. Bár szerintem Szegény Weöresnek esze ágában sem volt Freud én-teóriája, de na, jó játék ez.
Aztán így, hogy leírtad, valóban jobb a te elméleted. Én a nyárspolgárság értelmezésébe belekevertem a képmutatást, meg ilyeneket, de ha tisztán a szabályait nézzük, valóban inkább a Felettes Énnek felel meg. Most boldog vagy?! ...:)
Mint egy jollakott ovodas.. kb.:)
Nahát,minő eszmefuttatások...alig tudtam követni...Azt hiszem,mindegyiketeknek igaza van(csak nem egyszerre)...Lényeg,hogy én is sokszor tűnődtem azon,vajon normális vagyok-e...most egy kicsit megnyugodtam...
Tiszta szerencse, hogy mindannyian teljesen normálisak vagyunk és, hogy ebben igy mindenki magára ismert és ezzel mindenki egyetért, nem semmi :)
Ahogy mondod. Most mér', van ilyen, hogy egyszerre világosodunk meg, meg ilyenek...
Keretszinkronszo! (Ezt majd azokba a topicocba fogom bekiabalni, ahol egy velem-nem-materialisan-azonos-anonymus is megjelenik, akitol elhatarolodom.. mindenki eddze magat lelkileg, hogy esentul (esetleg+ezentul) ezerszamra lepik el a temakat a keretszinkronszavak)
Post a Comment