Kezdődik a szülinapi zsúr szezon gyerkőcéknél, ami azt jelenti, hogy egyre másra hívják őket ide-oda. Tegnap elindultunk ajándékokat keresni, bár ezt jobban szeretem egyedül elintézni, csak nem nagyon lehet, mert elvégre ők mennek vendégségbe, nem én. Én csak fizetem az ajándék árát a kasszánál. :) Szóval, tegnap. Anna meglátott egy plüss-őzikét, és azt többé nem akarta visszatenni a helyére, merthogy az neki kell, és potyogtatta a könnyeit, meg ilyenek. Mondtam neki, mikor sikerült valahogy kijönni a boltból, hogy megveheti a saját pénzéből, ha olyan nagyon akarja. Erre fel az egész délután pénzszámolással telt, és sorozatos sírógörcsökkel, mert hát a pénzt is nagyon szereti, és azt is szeretné megtartani. Nagyon drámai belső küzdelem volt, de este megnyugodva jelentette ki, hogy az őzikét jobban szereti, mint a pénzét, és hogy engem viszont a bambinál is jobban szeret. :) Úgyhogy ma suli után megyünk az aprópénzes kis tárcájával és megvesszük azt az állatot, aki ezután Anna népes alvótársainak társaságát fogja gyarapítani, mindannyiunk örömére.
És ezennel kicsi Annám megkapta az élettől, na meg tőlem :),az első leckét arról, hogy a szeretet az olyan, hogy áldozattal jár.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
:-)))))))))))))))))))))
Hát igen,az örök női dilemma: a cuccok is kellenek,de a pénz is maradjon meg...na de ez már egy másik "tanmese" kategória,majd néhány év múlvára:)))))!
Nehéz szülőnek lenni, de gyereknek se könnyű :)
Édes Anna:)))
Magdi
Post a Comment