A második

kávém elfogyasztása indokolja ezt a postot...Egyszerűen a kávé és a postolás összetartoznak, ezért. Legalábbis addig, míg egyszer jól le nem öntöm a kalviatúrát... Nem, még mindig nem csomagoltam ki, ha valakit ez érdekelne. De a lépcsőházat már felmostam, mert valami nagyon koszos volt, és tényleg, most én vagyok a soros, úgyhogy nem szidok senkitse. Lelki szemeim már látják, ahogy hamarosan a cbox-ba azt írkáljátok, hogy írjak már kevesebbet, mert ennyit nem tudtok elolvasni. Az a gyanúm, mostanában elég unalmas vagyok, de hát ilyeniskellhogylegyen. ( És senkise mondja, hogy nemis, mert én azt jobban tudom.)Közben meg hasztalan próbálom magam visszatartani újabb fotók publikálásától, mert...mondtam már? ez a legújabb heppem. Mindenfélét megörökítek. Sok örömet okoz, de nem kell megijedni, nem teszem fel az összeset. Mert az meg már milyen lenne. Amúgy elég rossz utazás után az első reggeli készülődés...merthogy nincs az embernek egy tiszta rongya, meg nem találja a fésűt, meg elkeveri a gyerek orvosi igazolását, aztán újat kell írni. Meg ilyenek. Ja, és annál is kevesebb rossz van, mint indulásnál látni, hogy mindenkinek iszonyat sáros a cipője, és nincs már idő megpucolni. De legalább, ha valaki lefotózna minket hátulról, magunk mögött a lehulló sárkupacokkal, azt a címet adhatná a képnek, nagyon eredeti módon, hogy: prodánék vándorlása.
Ja, és a fotót az udvarunkról készítettem (Józsi, ezt kérted?), csak picit homályos talán, de máskor el se indulok sehovase állvány nélkül, aztán élesebb lesz.