megkaptuk mi is a társadalombiztosítási kártyáinkat, ezért tegnap elvittük a gyerekeket az orvoshoz egyrészt udvariassági látogatásra, hogy hát mi is itt lennénk, másrészt mindhárom gyerkőcnek hiányzott még egy-egy oltás, illetve Annának van egy kis egészségügyi problémája. Enikő ovijában is kérték, hogy hozzak egy olyan receptet, ami alapján német nyelv -fejlesztésben részesíthetik. Mondjuk ezt nem nagyon értettem, hogy azonkívül, hogy a gyerekek között van napi néhány órát, mit még akarnak fejleszteni rajta...és az orvos se értette, szerinte sincs rá szükség. Eddig mindig azt mondták az óvónők, hogy szegény kis Enikő, olyan végtelenül szomorú az óvodában...a szívem szakadt meg, mikor ilyeneket hallottam. Most először utaltak arra, hogy változik a helyzet, egy-egy szót mond már, próbál kommunikálni, ilyesmi. Én tudom, hogy idővel és türelemmel teljesen be fog illeszkedni. Így lesz, minden bizonnyal.
Amúgy ezt a szép ír hárfakíséretes dalt hallgatom (Quiet land of Erin). Jövő héten ez a hölgy fog itt a városban fellépni, és nagyon szeretnék elmenni. És minél többet hallgatom, annál inkább szeretnék elmenni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment