Eléggé

összeszedett napom volt, minden téren, már ha érdekel valakit. Mert eszembe jutott, hogy három lányom van, és nem engedhetem meg magamnak, hogy szétfollyak. Persze, attól még szétfolyok néha, de azért ne azt vigyék magukkal "örökség"-ként, hogy "ahogy esik, úgy puffan...". Értitek. Meg például hiába mondom nekik, hogy szedjék már össze magukat, és ne órákig írják a félórás házifeladatot, ha tőlem azt látják, hogy ennek is, annak is nekifogok, aztán lesz valami. Valami mindig lesz, de nem mindegy hogyan és mi, ugye. Szóval, ez rámnehezedett, hogy én példa vagyok, ha akarom, ha nem - és mint ilyen, hatásom van az eljövendő generációra, aminek egyes tagjai nem is fognak ismerni engem, csak a jó vagy rossz példám gyümölcseit "élvezik" majd valamennyire.
Nem is arról van szó, hogy nem végzem lelkiismeretesen azt, ami most a dolgom...mert igyekszem, de tényleg. Csak nem túl hatékonyan talán, vagy nem is tudom.
Olyanokra gondolok, hogy szinte minden napra van valami extra-takarítgatás: például hűtőszekrény kipucolása, kamra-polc rendebetevése, szekrények újrarendezése,(mert a benne levő ruhák mindig összegubancolódnak valahogy), a mosógép tetejének letakarítása (mert oda is állandóan ruhakupacok halmozódnak), ésatöbbi, ésatöbbi, végeláthatatlanul. De ezek a dolgok annyira kárász-életüek, hogy néhány nap múlva kezdhetem előlről. Szóval nem tudom, nem tudjuk megtartani azt a kis rendet.
És én valami olyasmi rendszert, vagy szokást, vagy valamit szeretnék megtanítani a gyerekeknek, amivel majd könnyebben boldogulnak, mikor nekik lesz saját háztartásuk. Hogy aztán nyugodtan jöjjenek a kérők megnézni engem, mielőtt őket akarják elvenni. Csak viccelek.
Azért is van jó napom, mert arra gondolok, hogy holnap elmehetek a múltkor kinézett hárfa-koncertre (most már muszáj lesz, mert megvettem a jegyet is:), meg arra is gondolok, hogy holnaputánra vendéget hívtam, aki el is jön, és még az is lehet, hogy lesz itt egy barátnőm.