Tuesday, August 26, 2008

Eléggé

összeszedett napom volt, minden téren, már ha érdekel valakit. Mert eszembe jutott, hogy három lányom van, és nem engedhetem meg magamnak, hogy szétfollyak. Persze, attól még szétfolyok néha, de azért ne azt vigyék magukkal "örökség"-ként, hogy "ahogy esik, úgy puffan...". Értitek. Meg például hiába mondom nekik, hogy szedjék már össze magukat, és ne órákig írják a félórás házifeladatot, ha tőlem azt látják, hogy ennek is, annak is nekifogok, aztán lesz valami. Valami mindig lesz, de nem mindegy hogyan és mi, ugye. Szóval, ez rámnehezedett, hogy én példa vagyok, ha akarom, ha nem - és mint ilyen, hatásom van az eljövendő generációra, aminek egyes tagjai nem is fognak ismerni engem, csak a jó vagy rossz példám gyümölcseit "élvezik" majd valamennyire.
Nem is arról van szó, hogy nem végzem lelkiismeretesen azt, ami most a dolgom...mert igyekszem, de tényleg. Csak nem túl hatékonyan talán, vagy nem is tudom.
Olyanokra gondolok, hogy szinte minden napra van valami extra-takarítgatás: például hűtőszekrény kipucolása, kamra-polc rendebetevése, szekrények újrarendezése,(mert a benne levő ruhák mindig összegubancolódnak valahogy), a mosógép tetejének letakarítása (mert oda is állandóan ruhakupacok halmozódnak), ésatöbbi, ésatöbbi, végeláthatatlanul. De ezek a dolgok annyira kárász-életüek, hogy néhány nap múlva kezdhetem előlről. Szóval nem tudom, nem tudjuk megtartani azt a kis rendet.
És én valami olyasmi rendszert, vagy szokást, vagy valamit szeretnék megtanítani a gyerekeknek, amivel majd könnyebben boldogulnak, mikor nekik lesz saját háztartásuk. Hogy aztán nyugodtan jöjjenek a kérők megnézni engem, mielőtt őket akarják elvenni. Csak viccelek.
Azért is van jó napom, mert arra gondolok, hogy holnap elmehetek a múltkor kinézett hárfa-koncertre (most már muszáj lesz, mert megvettem a jegyet is:), meg arra is gondolok, hogy holnaputánra vendéget hívtam, aki el is jön, és még az is lehet, hogy lesz itt egy barátnőm.

8 comments:

Rena said...

Erről a példadologról épp ma olvastam, hogy a gyerekekben sokkal jobban megmarad az amit látnak tőlünk szülőktől, mint az amire tanítani szeretnénk őket. Vagyis: vagy csak olyat tanítsunk nekik amit mi magunk is úgy csinálunk vagy amit tanítani akarunk előbb mi magunk tanuljuk meg. És a rend az sajnos mulandó dolog sőt mi több egyszerűen elillan nem sokkal azután hogy megcsináltad, ezért minden nap újra kell kezdeni.
Én akkor vagyok hihetetlenül hatékony amikor megtudom, hogy 20 perc múlva valaki jön hozzánk sőt míg felér a kaputól már csodákra vagyok képes...

Józsi said...

Na, Rena, akkor egyszer majd betoppanunk hívatlanul, csak hogy ezt lássuk :)

Rena said...

Az jó lesz :)

Anonymous said...

Márta, nagyon-nagyon ismerem ezt a helyzetet, meg az érezést is...

Renáta baba said...

Nálam sincs se vége se hossza a takaritásnak.Mikor örülök,hogy befejeztem,másnap kezdhetem előlről.
És igen,ezt a példát veszik át gyermekeink is!!Ahogy mi élünk,dolgozunk!

Anonymous said...

Ismeros valahogy a "kezdhetem elolrol" cuccot... szoval szerintem nem csak te szeretnel valami jo modszert a rend maradandosagara:D

Renáta baba said...

Találtam megoldást a rendszer kialakitására ,mármint a lakás-takaritást illeti egy blogon,de románul,egy anyától.Szólj ha érdekel,nekem nagyon tetszik,csak lusti voltam komolyan bevállalni.Ha nem tudsz románul(?),szólj,leforditom.

Anonymous said...

Köszi, hagytam üzenetet a cbox-odban...:)