hogy mi ideköltöztünk néhány hónapja. Az okok ismertek. Talán az is sejthető, Tibi miért nem Magyarországon akart dolgozni...Annak idején például utálta a hálapénzt, de volt idő, amikor csak ennek segítségével tudtunk megélni. Emlékszem, egyszer egy beteg egy fagyasztott kakast adott neki. :) Aztán inkább szakmát váltott egy időre.
Itt, ugye, úgy tudtuk, hogy nincs hálálkodás...Szigorú szabályok vannak erre nézve, nem szabad elfogadni semmit. Ennek ellenére, ma érkezett a klinika címére és az ő nevére egy kis csomag egy betegtől. Benne egy szép köszönő levél Sehr geehrter Herr Dr. Brodan-nak :), és mindenféle bio, meg Fairtrade árucikkek: kávé, tea, csoki, ilyesmi. Na. Amúgy a csomag "cenzúrázva" érkezett Tibihez, mert a levélre valaki rábiggyesztette a kórház pecsétjét, de végül is átadták neki a pakkot. Egy részét megosztotta a nővérekkel, a többi részét pedig majd mi szépen elfogyasztjuk. Hálásan. (Hogymikvannak!)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
9 comments:
Egy ilyen kis csomag kedves, és biztos szerettel küldte a férjednek. A hálapénz szerintem megalázó, mindkettőnek. Apró kis különbség, ismét Mo. ellen billent a mérleg! :-(
Az egy török lehetett, a hálálkodó, Mrs. Brodan :)
A neve alapján nagyonis német...:) De azért ez a jelenség nem általános, ezért is volt meglepő.
Ez a Sehr geehrter Herr olyan furin hangzik kiejtve :) Mindig szórakozom rajta. Az egyik kedvenc német mondatom :D
Levente
Amikor mi Enikő műtétje után útunkra lettünk bocsájtva, jót mosolyogtunk azon, hogy mi kaptunk az orvostól egy borítékot (benne a háziorvosunknak egy levéllel), és nem fordítva... Mikor láttuk, hogy mi van a doktor kezében, Laci még viccesen oda is súgta, hogy vajon azért készítette elő a borítékot a doki, hogy valamit tegyünk bele?? :-D
Jeti szerint sincs szörnyűbb, mint amikor a nyugdíjas néni adja a pénzt...
Ha még egyszer kezdhetné, közgazdász lenne, így csak pályaelhagyó orvos... :o(
Hát ez most az én blogom, vagy valaki másé...? :-) Olyan volt ezt a posztot olvasni mintha én írtam volna, csak a fagyasztott kakas helyett mi házilekvárt, mézet stb. kaptunk sokszor hálapénz helyett. A szívem szakadt meg azokért a szegény nyugdíjas nénikékért, akik a szemükbe sűrítve minden hálát nyújtották át a kis csomagot, és mentegetőztek, hogy pénzük az nincs, de küldenének a doktor úr feleségének egy kis virágot a kertből. Hát ezt nem bírtuk tovább, úgyhogy szépen megpattantunk mi is. Undorító a hálapénz, de még undorítóbb volt, hogy sokszor tényleg csak abból futotta kajára.
Nagyon tetszik a blogod, az Anniéról bóklásztam ide :-)
Lassan klubot alapíthatnánk, mi, pályaelhagyó ill. kivándorolt orvosok feleségei...(Nem tudom, ide :)-t, vagy :(-t tegyek...)
(Kötéltáncos, nem is tudtam, hogy a Jeti(:)) is...)
Szerintem is nagyon szomoru, hogy otthon kialakult ez a 'halapenz'-szokas, es tisztelettel felnezek ratok azert ahogy kialtok az elveitekert.
Andi
Post a Comment