a mai napom kedvenc időszaka most van. Szép ez a reggel. Tibi korán elment dolgozni, és holnap reggelig nem is látom. :(( Hogy pontosabb legyek: :(((((((((((
Kihasználom ezt a kis csendet mindenfélére, mert aztán beindul a nagyüzem. Itt van ugye a saját három kis csemetém, és Tibi szülei. Félretéve azt a természetes vágyat, hogy valahol egy kellemes tengerparton heverésszek feladatok és kötelezettségek nélkül, elfogadom, hogy most itt vagyok, és ez az a társaság, akit élveznem kell. Így, hogy ezt tisztázom, menni fog. ( Elkezdem ellenkező irányba kavarni a kávémat...Lásd előző bejegyzés 2. sz. kommentje. )
Pont hatan vagyunk, tehát nem tudunk elmenni kirándulni, mert csak ötön férünk be az autóba. Ha itthon maradunk, akkor meg nagyjából főzés és takarítás van, és ez olyan szélmalomharcnak tűnik időnként (mindig), amitől lassacskán zsörtölődő hárpiává (vagy ahogy T. mondja becézve: hárpika ) változom át.
Úgyhogy most reggel próbálom kigondolni, hogysmint legyen, hogy minden jó legyen. Különben szétszaladnak a kezemből a dolgok. Nemhiába szoktam én azt mondani, ha valaki érdeklődik a foglalkozásom iránt, hogy hát Household Manager lennék. Bárki megnézheti a határidőnaplómat.
Minden könnyebb és magától értetődőbb lenne az életben, ha nem létezne önzőség. "A szeretet nem keresi a maga hasznát. "Amíg magam körül forgolódom, a váratlan események és a többiek igényei zavaró tényezőkké válhatnak...Ha ebből sikerül kilépni (csak kevés időre szokott, mert "gyaaaarló az ember..." s én különösképpen az..), akkor már át is léptem egy következő szintre. S akkor most, mielőtt végleg belebonyolódnék magasröptű elmélkedéseim labirintusába, abbahagyom, remélvén-remélve, hogy legalább egy porszemnyit gyakorlattá is váltok, mert különben fabatkát sem ér az egész.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Bárcsak ne hagytad volna abba az magasröptű elmélkedést... pont a folytatásban lett volna a válasz a problémámra. Hogyan kell arra motiválni magam, hogy kilépjek az önzőségből, és ne idegesítsenek a váratlan események, meg úgy egyáltalán minden :S Ma nekem is ilyen napom van :S
Hát én általában próbálok korán reggel magamra szánni néhány percet...amikor csak úgy üldögélek egy kávé mellett. Amikor imádkozom az adott napomért, hogy ne hiába teljen el. Ezzel már kilépek valamennyire az önzőségből, mert mások számára akarok hasznos lenni, na meg magam számára is, mert a véges időmet nem szeretném elherdálni.
Azontúl zajlik az élet, és vagy jól sikerül a nap, vagy nem, de soha sem tökéletesen jól, vagy tökéletesen rosszul. De hát tudod te.
Aztán: este, ha csak lehet, elmegyünk sétálni, sokszor úgy, hogy egyik-másikunk mérges, vagy szomorú, vagy hullafáradt...de, az erdőben, vagy a parkban lecsendesedünk, megfogjuk a másik kezét...És próbélok nem elkeseredni, ha mégsem úgy viselkedtem aznap, ahogy reggel terveztem. Mert senki sem várja el, hogy tökéletesek legyünk, akkor hát én is megbocsájtok magamnak.
Post a Comment