Fodor Ákos: Impromptu
Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
- Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
Állhass tisztán
a Kelő elébe.
6 comments:
Hm...
Szép parancs! Egészséges is.
Csak azt mondja meg nekem valaki, hogy MIKÉNT lehet ezt s az ehhez hasonlókat a gyakorlatban megélni.
Nekem nem a szép, jó gondolatokkal van bajom, hanem a mikéntekkel, hogyanokkal...
Kriszti, odalenne a költészet minden varázsa, ha tudná a józan választ is a miként-re...Nekem az is jól esik, ha egy ilyen versben, vagy akárhol, meglátom a saját gondolataimat. Illetve, hogy idegesítően optimista legyek: ha már le kell mondani...az ember örüljön, hogy egyáltalán voltak tervei. Nem mindenkinek vannak. Van, aki csak úgy elvan, nem akar semmit...annak nem is kell lemondani semmiről. Érted.
Nagyon jó kis gondolatébresztő.
... vagy inkább olyan helyretevős, figyelmeztetős?
milyen szep.
fodor akosnak teljes mertekben igaza van.imadnek valami emelkedettebb peldat felhozni(az azt is jelentene, hogy en aztan valoban tudom,hogyan es mikent),de az a prozai mindennapossag jut rola eszembe,amikor a bevasarlokosarambol visszateszek ezt-azt a polcra,vagy csupan a kepzeletbeli listamrol torlok le valamit,ami tegnap tan egeto vagy es szukseglet volt,de mara egyszeruen kifujt..igazabol nem kell.es olyankor elgondolkodom neha,hogy akkor mi is az,ami kell??nemmindig tudom...hmhm.
Post a Comment