kiolvastam, a nagyját éjjel...hm, lehet, jobb lenne napszemüveggel közlekedni ma, meglátszik az ilyen éjjel-olvasós úri hóbort a szemeimen már...Egyszerűen nem tudtam "letenni", ez egy ilyen könyv. Egy idős hölgy meséli el az életét és ezzel együtt bemutatja a múlt század elején élő társadalmat, női sorsot. Még nem olvastam eddig Kaffka regényt, de ahogy fűzi a szavakat, az valami nagyon szép. Engem elbűvölt.
Amúgy is ilyen régmúlt idézős hangulatban vagyok. Anyósomat sokat meséltettem, míg itt volt, mert ő élt egy olyan világban, amiről mi csak hírből hallottunk. Nagyon odavagyok a régi fényképekért, épületekért, történetekért...A mamám szőtte konyharuhákat is használom ugyan, de csak vigyázva, a frissen sült kenyeret göngyölöm bele...Volt idő, amikor nem igazán érdekeltek a régi sztorik, dolgok - az újakat sokkal modernebbnek, praktikusabbnak láttam. Helyet az ifjúságnak! - gondoltam beképzelten és önzően. Most mégis arra törekszem, hogy amit lehet, "átmentsek" az én gyerekeimnek, tárgyakat és értékeket, hogy folytassuk, amit az előttünk élők elkezdtek, és mi is tegyük hozzá, amit tudunk.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
9 comments:
A régi varrotasokat, szőtteseket én nem is használom, csak gyűjtöm és az az álmom, hogy egyszer legyen egy olyan régi falusias helység a lakásban (eredetileg konyhára gondoltam) varrottas abroszokkal, függönyökkel, régi faragott bútorokkal, cserépedényekkel stb.(csak a spórhoz/kemencéhez nem ragaszkodok :)
Nem vetted fel a meselest?
Hm, Kárpátalján megdöbbentő volt, hogy még használják ezeket a, számunkra régi, dolgokat. Olyan volt, mintha 50 évvel korábbi időbe kerültem volna...
nekem van dédmamámtól elörökölt szőtteskendőm. gyönyörű hímzéssel. Igaz még nem örököltem el, de felfedeztem anyám staférungos szekrényében őket, és megeskedtettem, hogy azokat senki másnak nem adja oda, csak nekem, mert én vagyok az örökös - lány. szóval mindegy hogy milyen logika alapján tulajdonítottam el őket, a lényeg az, hogy kb fél éve már az én kendős szekrényemben pihennek. Azt mondta az anyám, hogy biztonság kedvéért adja át, amennyiben nem sikerül a testamentumba beleírni a sorsukat :)))
A bakancslista 4-es pontját én is aláírom :D
Józsi: nem jutott eszembe, de szeretném, ha leírná ezeket a dolgokat.
Tüci: hát élelmesnek kell lenni a mai világban...:)
Nem is tudtam, hogy voltál freizeitozni.
Hogy én milyen irigy lettem a házi szőttesekre... :o)
Mondjuk használni én se merném. A dédmamámnak a "szolgálós" köténye van nálam, azt se vettem még fel soha. Fehér, habos, azsúros, keményített - mint egy álom!
A mostani Praktikában függönyt készítettek ilyen monogrammos régi konyharuhákból. A széleire kb. 20 cm-ként műanyagkarikát varrtak és a konyhaajtóra akasztották szögre. Ha rövidíteni akarják, egy-egy karikát még felemelnek a szögre oldalanként - a kívánt magasság eléréséig.
A foltvarrás nem nehéz, ha van varrógéped. Nekem az a nehéz benne, hogy veszek egy szép anyagot és nincs szívem "cabrinkákra" vagdosni. :o)
Jól teszed,hogy megőrzöd a régieket,és érdekelnek,én is csak nemrégen kezdtem értékelni,de sajnos a családból már nincs mit elmentsek.
Mi ezért kerestünk régi, fagerendás parasztházat hétvégi háznak. Csak azt sajnálom, hogy kemence nincs benne. De köcsög-fám van, igazi régi köcsögökkel! ;-) A konyhába meg korondi tányérok a falon. Sajnos szőtesek nem maradtak meg a családomban, pedig nagymamám igazi, falusi-tanyasi világból érkezett a nagyvárosba nagyapámmal, és hozott egy-két dolgot magával, de az évek során elkoptak. Most hétvégén megint mesélt nagyi, hogy milyen volt a "tanyasi-bál". Ilyenkor sajnálom, hogy nem írom le, vagy nem veszem föl a beszédét, mert Macus soha nem fog ezekről hallani semmit, ahogy a 2. világháborúról sem, mert nagyi átélte, a tanyájuk a 2 front között feküdt.
Post a Comment