Nem azt szokták mondani, hogy

az ember nem tud elfelejteni biciklizni? Ez rám csak részben vonatkozik. Jó, tényleg nem bicikliztem vagy ezer éve...meg aztán mindjárt úgy indítottam, hogy az újonnan vett gyerekülésbe Enikőt is , - aki nehezebb egy zsák sónál, - bepakoltam, aztán lendületesen nekiiramodtam...volna, ha nem kezd el imbolyogni a bicikli, a gyerek, a nadrágom szára meg reszketni, mint a nyárfalevél. De nem vagyok én az a feladós fajta, úgyhogy szépen, óvatosan elmentem egyszer csak én néhány körre a városban, aztán megint felültettem Encit is, és lassan-lassan tudok már vele is menni. Hát hadd ne mondjam, hogy már ennyitől is izomlázam van, látszik, hogy csak a szám jár, ami a rendszeres futást illeti.