Friday, October 26, 2007
A napokban
történik a királyság-átadás minálunk, ami azt jelenti, hogy T. állandóan azt mondja-mondogatja, mit kell nekem nem-elfelejteni és elintézni, mikor ő nem lesz itthon. Bizony, tudok már tankolni, és autót mosni a benzinkútnál, még az alját is meg tudom mosni. Autószerelőt nem tudok perpillanat egyet sem, de megegyeztünk, ha szükség lesz rá (ne legyen) akkor megkérem a földszinten lakó Lacit, hogy segítsen (ő még nem tudja :)) keresni egyet. És tudom, hogy milyen gyógyszereket kell adni, ha beteg valaki. És azt a tökhosszú kódot is gondosan felírtam, amivel minden hónap negyedikén az aktuális gázóraállást be kell küldeni sms-ben nemtudomhova, merthogy az alapján küldik majd a számlát. Ma megkérdezte, hogy tudom-e hova tettem a kódot, mire én "persze", de azóta sem találom, és újra felírtam a határidőnaplómba, amit biztos helyre eltettem, hogy meglegyen. Azt is tudom, hogy a fürdőszobaablakot hogy kell becsukni, hogy ne párásodjon be reggelre minden. De azon mondjuk egyáltalán nem csodálkoznék, ha minden összeomlana, ha ő elmegy. Majd meglátjuk. Azt mondtam már, hogy ma reggel visszafele jöttem ki egy egyirányú utcából? Úgy dudált rám mindenki. Pedig nem is az én hibám volt...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
9 comments:
Most ezzel egyáltalán nem fogok lelket önteni beléd tudom, de el kell mondjam, hogy nem szeretnék a helyedben lenni, már ami azt illeti, hogy otthon maradni egyedül 3 gyerkőccel, meg a lakással, meg az autóval és a számlákkal, na meg a fürdőszobaablakkal. De csak, hogy valami biztatót is mondjak, szerintem belejössz :)
Ja, és ha valamivel nem boldogulsz, úgyis megirod nekünk és mi majd segitünk...
Nahát, ez már nagyon sokat mond, hogy amikor T. elmegy, akkor egy csomó mindent át kell adjon. Mert akkor ez azt jelenti, hogy nagyon sok mindent elvégez nálatok a családban (mondjuk ebben eddig sem kételkedtem). Mindig furcsállottam azt, amikor valaki elment a cégtől, s mindent át tudott adni egy pár nap alatt egy kollégának..
Képzeld , mi lenne, ha én mennék el. Csak ízelítőül: ma reggel mondom neki, hogy tegyen be egy zoknit az Enikő szekrényébe. Erre ő, hogy hol van az Enikő szekrénye? Melyik polcra tegye? stb. :)
Te Márta! olyanokat tudsz írni, hogy az ember még a "padlón" is mosolyog (azért már fennebb vagyok egy kicsit), most konkrétan arra utalok, hogy T. nem tudta hol az Enikő szekrénye...
Nálunk még nincs gyermek, és a Párom nagyjából tudja, hogy hol vannak a cuccai, még a jó polcon is nézi, mégis megesik, hogy oda kell mennem és a kezébe adnom, mert ő "nem látja" , "nincs is itt"- szokta olyankor mondani...
:D :D :D
Eri
mi lesz, ha lesznek gyermekeink???
Tényleg, téli gumikat raktatok már az autóra? :D Vagy azt egyedül kell elrendezzed?
Az én dolgom lesz. Csak azt nem értem, miért mosolyogsz? :))
Csak azt akarom mondani,hogy bármennyire hihetetlennek is tűnik,van egy jó oldala is ennek az átmeneti "távházasságnak"...az,hogy még jobban fogjátok értékelni egymást...Ezt most azért írom,mert én is kicsit hasonló helyzetben vagyok,Gabi csak hétvégeken van velünk(R.ban ügyvezetőként még dolgozik)de azóta még közelebb kerültünk olyan szempontból egymáshoz,hogy még értékesebb az együtt töltött idő...nagyon remélem,hogy nem tart SOKÁIG ez az "átmeneti időszak"...Kívánok neked sok erőt!!!
Nekem is azt mondták, egy-egy ilyen időszak jót tesz a kapcsolatnak. Nemosoká belekóstolhatok én is, mert J. szinte hat hetet lesz távol tőlünk.
Amúgy anyukám így bíztatott: "Ne búsulj, fiam, én mindig örültem, ha apád egy ideig nem volt itthon..." Én hiszek neki, és nem búsulok. Már azért sem, mert búsulva hosszabbak a napok is.
Aztán meg egy csomó minden be van tervezve, amit azután fogok megcsinálni, hogy J. elutazik. Majd meglátjuk...
Post a Comment