Ez most egy olyan vers, hogy úgyis csak az olvassa el, aki szereti a verseket, és nem tudnám megmondani, miről is szól pontosan, de a verseket nem is kell magyarázni, meg minden, és szerintem nagyon szép...
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán virágban,
Lehet hogy könnyekben vagy könnyben -
Alszik a szó.
A nagy kérdés, a nagy könyörgés -
A kincset keltő koldusnóta,
A teljesedést termő éhség -
És csak nekem szól.
Énbennem mélyen meglapulva
Bezárva búgó gyöngyburokba,
Lelkem fenekének fövényén
Alszik a szó.
Hangzása halk hullámharang,
Sohsem hallottan, mindig mondott,
Érthetetlenül egyszerü,
Egy egyetlen "várlak-"ra válasz.
(Lesznai Anna)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Nekem tetszik, de én azt hiszem, hogy ez olyan univerzális vers - mindenkinek mást mond.
nekem is tetszik:)
Post a Comment