Nos, hát visszaállítottam

a jól bevált régi rendszert a kommenteket illetően :), csak kipróbáltam na, milyen az, ha én vagyok Csipike, a gonosz törpe. A tegnaphoz képest ma annyiban változott az életem, hogy most már Anna is lázas, meg beteg, szóval már ketten nyűgösködnek és lógnak rajtam, meg ilyenek. Mondtam is T.nek, hogy lám, itt van az egyik kézzelfogható jó oldala annak, hogy nem dolgozom ( japersze, egész nap lazsálok:)), mert legalább megkímélek valakit attól, hogy most páros lábbal rúgjon ki engem, mert például a múlt héten csak egy nap nem volt itthon beteg gyerkőcöm, és ha meg tényleg nincs senki, akkor majd lebetegszem én, nehogy már hiába teljen el az ősz meg a tél...
Az utóbbi időben, néhány napban kissé szívfájós voltam, több ok miatt is, de már helyére kerültek a dolgok bennem, és hát az egyik dolog, ami ebben segített, az a meséskönyv volt, amit a tegnap olvastam fel a gyerekeknek. A könytárból vettem ki, eddig nem hallottam róla, de annyira szép, és gyönyörűek benne a rajzok, meg minden, hogy rég volt rám ilyen hatással bármi is. Van benne egy rész a Jégkirálynőről, és nagyon tetszik, mert rengeteg ember van, akinek úgymond jégből van a szíve, kinek ilyen, kinek olyan okból, és ez olyan szomorú. Leírom, jó? Nem kötelező elolvasni! :)
" A Jégkirálynő valaha maga is érző szívű, vidám teremtés volt. Fiatal, ragyogóan szép királynőként példásan irányította birodalmát. Egyszer azonban a birodalmába látogatott egy idegen királyfi, és a királynő szerelemre lobbant iránta. Ámde az idegen királyfi mást választott kedveséül, és a birodalom egyik hercegnőjét vette feleségül. A királynő nem bírta elviselni a csalódást. Ahogyan a szerelem öröme bearanyozza a szerelmesek szívét, úgy a szerelmi bánat rettenetes szenvedést okozhat. A kínzó szerelmi szomorúság jéggé fagyasztotta a szívét, és vele együtt egész birodalmát is. Fájdalma akkora volt, hogy a birodalomban megfagyott minden, alattvalói pedig elköltöztek más vidékre. Azóta egyedül él jéggé fagyott palotájában, szívét szüntelenül jeges fájdalom járja át. Élete magányos a fényes palotában, hiszen senki sem bírná a dermesztő hideget elviselni, csakis a Jégkirálynő maga..."
Najó, ez csak egy kis részlet, nem ez a lényege a könyvnek. Végül a királynő elolvad, mikor a sárkány tüzet okád rá, pedig én azt hittem, hogy majd visszaváltozik jóságos királynővé, de nem. Na, akit érdekel, olvassa el, ha másnak nem, akkor a gyerkőcének, mert az enyémek tátott szájjal és mozdulatlanul hallgatták végig az egészet.