Vannak hibák,

amiket elkövet az ember, vagyis én :), és már nem lehet nem megtörténtté tenni. Aztán mi még van: van, hogy félreértik az embert, akkor meg van, hogy kár magyarázkodni. A legtöbb amit tenni lehet, hogy levonom a megfelelő tanulságot, aztán kész. :) Najó, ebből nem ért senki semmit, dehát ilyen is van.:)
Amúgy rémesen kialvatlan vagyok, Enikő beteg, nem köhög sokat, csak éppen megállás nélkül, és nyűgös, meg lóg rajtam, meg ilyenek...
Az este meghallgattam a B. által küldött Polcz A. felvételeket az öregségről,( ugye egy bizonyos kor után nem árt felkészülni :)), és annyit nevettem, mikor elmesélte, hogy egyszer vonatjegyet akart venni a jegypénztárnál, és nem jutott eszébe, hogy hova is akar menni. Csak annyit tudott, hogy valahova a határ mellé.:) De aztán kiderítették, hogy hát Sopronba. Na, hát ilyesmi velem is előfordult már, miután Enci megszületett, kimentem vele a ház elé, és valaki megkérdezte, hogy hogy hívják. És...a csodának se akart eszembe jutni a saját kínkeservvel megszült gyermekemnek a neve...:))) Hát igen, van, hogy bolondnak nézik az embert, és van, hogy nem is járnak messze az igazságtól...:)))