Mióta egy héten belül

kétszer kellett újratelepíteni mindent a számítógépen, és a legtöbb fényképünk odalett, meg minden, azóta nem tudok rendesen képet feltölteni, sőt sehogyse tudok, és ha tudnék, akkor se lehetne 90 fokkal elforgatni azt a képet, amit most készítettem, és a földdel párhuzamosan kellene tartsátok a fejeteket, hogy jól lássátok. Értitek, nem? Merthogy ma rögtönzött anyák-napja van minálunk, és annyi de annyi szép kis rajzocskát meg levélkét kaptam a lánykáimtól, sőt sok-sok puszit és ölelést, sőt még kézcsókot is, mint a régi nagyságos asszonyok. Bizony, nem mondok én már semmit a mai fiatalokra. És én mindent jól kiragasztottam a falra, és jól megörökítettem, mert csak. És olyanokat írtak a levelekbe, hogy kedves anya, meg ilyeneket. Na, csak úgy mondom, mert hogy senkise gondolja, hogy én szomorú vagyok, mert nemis, mert akit ennyire szeretnek, az csak ne írogasson valami orrlógató blogot, mert az nagyon igazságtalan dolog lenne.