"Isten veled, bús hétfő!"

...ami persze nem is bús, de alig van négy vagy öt óra, vagy három, már nem is tudom, és máris sötétedik, szóval mindjárt vége ennek a hétfőnek is, ami amúgy a kedvenc napom. A többi hat mellett. Gyerkőcök szünidőznek, és már olyanokat csináltak, hogy alpinistásat játszottak az emeletes ágyon, valami kötelekkel húzgálták egymást le és fel, meg a szőnyegen húzták egymást végig a lakáson, míg én a porszívóval próbáltam a szemetet összeszedni körülöttük. Meg félóránként éhesek, és se vége-se hossza a szendvicskészítésnek, meg ilyeneknek. Aztán jól elmentünk könyvtárba, hazahoztunk vagy húsz könyvet, és közben már várom azt az időt, amikor maguknak felolvassák a meséket. És fejenként vagy húsz levelet írtak a Mikulásnak, mert már nagyon várják, és biztosan fog járni majd nálunk, bár nem hiszem, hogy nekem is hoz valamit az idén, pedig én vagyok az egyetlen felnőtt, aki még hisz benne, igazán.