Találtam

ezt a jó kis verset, és mindazoknak ajánlom, akik időnként elfelejtenek fontos vagy kevésbé fontos dolgokat. Én örülök neki, hogy van ilyen, mert különben szomorúbb lenne az életem, és nem is lenne miről blogot írjak, és nem kommentelne nekem senkise.

ESZEDBE JUT, HOGY ESZEDBE NE JUSSON

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod,
szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megnyugszol, akkor veszted el.
(Varró Dániel)