Nem azért mondom, de

éjjel inkább aludni kéne olvasás helyett, akkor most nem lennék ilyen álmos. Időnként sajnálom alvásra pazarolni az időt. A gyerekek még mindig szünidőznek, ilyenkor reggeli mese is jár, meg gyertyafényes reggeli, meg ilyenek. És kimentünk kicsit rohangászni, és tökjó volt, mert fújt a szél, és megpróbáltuk elkapni a faleveleket ahogy szállingóztak lefele a fákról.
Közben nézegetek egy valami svájci útikönyvfélét, és ilyeneket találtam benne: A 19. sz. elején az Ernen nevű kis falu lakosai megtagadták az akasztófájuk használatát egy a szomszéd faluból származó gyilkos kivégzéséhez. "Bocsánat", mondták, "a mi akasztófánkat magunknak és gyermekeinknek tartjuk." Elnézést azoktól, akik nem vevők az ilyen...akasztófahumorra...:)
A svájciak keményen dolgozó emberek. Magyarországon a munkára, mint valami kellemetlenségre tekintenek, amit két csésze kávé vagy tea között várnak el az embertől. A svájciak azonban a munkát komolyan veszik: korán kezdik, későn hagyják abb, s ráadásul még büszkék is erre.
A semlegességről: Ha egy ország harcolni akar, nem kell, hogy nagyon erős legyen, elég, ha erős szövetségesei vannak. De ha valaki úgy dönt, hogy ezen az egészen kívül akar maradni és nem akar harcolni, valóban erősnek kell lennie.
Meg ír a jódlizásról :), ami állítólag a switzerdűtch-el egyetemben valami speciális helyi torokbetegség miatt alakult ki. :) Állítólag a régimódi tehenek még vevők voltak a jódlizásra, mert ha meghallották a jódlizó pásztort, elindultak a hang irányába, de a mai modern tehenek már inkább elszaladnak, ezért is van az, hogy ez a művészeti ág mostanában eléggé hanyatlik, meg minden.