Sok a dolgom,

meg minden, de azért míg iszok egy kávét, vagy ilyesmit, illetve egyértelműen kávét iszok, csak megszoktam ezeket a töltelékszavakat, hogy ilyesmi, meg ilyenek, az ember csak úgy felszedi ezeket vagy kitalálja, aztán használja, ha kell-ha nem...na, addig pötyögök valamit, már csak úgy megszokásból is. Persze semmi egetrengetőt, csak érdekes dolog, ahogy egyes emberek között kialakul a kommunikáció, és milyen szinten. Mert vmilyen szinten mindenkivel lehet beszélgetni, ha másról nem, akkor az időjárásról, de van, akivel már első perctől fogva értjük egymást, vagy félreértjük, de még azt is értjük, hogy ez most félreértés, vagymi. És hogy itt nincsenek korlátok, gondolok életkorra, iskolázottságra, bőrszínre, amiméglehet, ilyesmire. Én sokszor azzal rontok el dolgokat, hogy tudni akarom, hogy a másiknak is annyit jelentek-e, mint ő nekem, és ez nagy butaság, mert az ilyesmi olyan finom dolog, hogy csak elijesztjük, ha mindenáron meg akarjuk fogalmazni. Meg aztán, ésmihogyha nem?!... igen ritka a teljesen szimmetrikus kapcsolat. Pilinszky ezt jobban megfogalmazta: "Aki teljes bizonyosságra törekszik, az olyan, mint a féltékeny szerető. Üresség marad kezében és szívében. A dolgok nem tűrik, hogy kifosszák őket." Ja, hát ahogy Kriszti írta: Vigyázz a madárra, ha a válladra ül... Vagy valami ilyesmi.:)