van ma, de azért kivittem a gyerekeket egy kis futkározásra. Még jó, hogy tegnap lefotóztam azt a fát, mert mára már szinte minden levelét elvesztette a nagy szélben. A parkban Senecát olvastam tovább nagy élvezettel, és arra gondoltam, hogy miért nincs manapság is mindenkinek egy olyan tanítómestere, mint például Luciliusnak Seneca, de mondhatnék más példákat is. Tehát egy olyan valaki, aki bölcsebb, mint én, és levelezhetnék vele az élet nagy dolgairól, vagy időnként találkoznánk ilyen okító eszmecserére. És aztán írhatna egy olyan könyvet, ami úgy kezdődik, hogy :" Így tégy, Mártám....stb." Na, érdekes lenne. Ír a barátságról is, ami már egy lerágott-csont-téma, de azért leírom: A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni. Bizony összekavarják a tennivalókat, akik Theophrasztosz tanításával ellentétben előbb szeretnek meg valakit, s csak azután mondanak róla ítéletet...Hosszasan fontold meg,, barátságodba fogadj-e valakit. Aztán még ez is: "Kérded, mennyire jutottam? Kezdek barátja lenni magamnak." Sokra jutott: sohasem lesz már egyedül. Tudd meg, hogy az ilyen ember mindenkinek a barátja.
Én úgy látom, hogy manapság ritka az igazi barátság, amikor úgy megbízol a másikban, mint saját magadban. Inkább mindenkinek haverje van. Ha azt mondom, hogy van egy barátom, azt úgy értik, hogy van egy szerelmem.( Ezt tapasztalatból mondom, úgyhogy én inkább kerülöm ezt a félreérthető szót.) Na, hát ilyenek vannak...
7 comments:
de szépek vagytok....nagyon tetszenek a képek!!és amit a barátságról irtál,teljesen megértelek,manapság inkább haverkedünk...de azért vannk olyan barátok is akiket ha évekig nem láttam,ha találkozok veök vagy sölhivom,akkor ugy tudok velök beszélni mintha mindennap áttuk volna egymást,szerintem ez az igazi barátság.
Varjunk csak, a bacsi hogy is velekedik errol? O valami olyasmit javasol, hogy minden olyan jo ismerosunket, akit remek embernek tartunk, es tudunk szeretni, azt nevezzuk batran a baratunknak.. ne fukarkodjunk ezzel a szoval, es ne tartsuk fenn az eszmenyi, romantikus, szentimentalis baratsag jelzesere, mert ugy igazabol semmit sem jelent, igy viszont kifejezhetjuk vele azoknak, akiket sokra tartunk, hogy sokra tartjuk oket.. es ne csak mondjuk, hanem gondoljunk is rajuk a baratunkkent.. bar ketsegkivul vannak ennek az otletnek buktatoi, de kozel erzem Seneca utolso gondolatahoz, meg kulonben is, szimpatikus elv.
Nagyon szépek vagytok!
Szerintem is nagyon nehéz ez a barátság téma. Teljesen átérzem miről beszélsz, hiszen egy éve amikor elköltöztünk, otthon hagytam a legjobb barátom. Nehéz dolog legjobb barátja lenni valakinek...A mai napig őt mondom annak...bármikor bármit elmondhatok neki...
Mikor ideköltöztünk eléggé depis is voltam, mert belegondoltam micsoda "munka" és idő barátokat szerezni. Igazi barátokat...Azóta van egy barátom itt is, de azért a legjobb az még mindig az a valaki aki otthon van...
Engem is foglalkoztatott az utóbbi időben a barátság-téma és sokat olvastam erről meg az emberi kapcsolatokról (barátság, szerelem, gyermek-szülő) melyek az utóbbi időben teljesen átértelmeződtek. Nekem az egyik kedvenc versem ezzel kapcsolatban a Lélektől lélekig Tóth Árpádtól. Fel is teszem a blogomra :)
És annyira aranyosak a lányaid, de tényleg!
Jah, azert rossz szakallas fefikent, 21 evesnek lenni, mert amint elmegyek egy jatszoterre, maszokazni, rogton pedofilnak nez minden anyuka.. akkor is, ha csak tavolrol nezem a jatekokat.. igazsagtalan az elet.
Ehhez csak két gondolat: 1. az anyád lehetnék :) 2. tapasztalatom szerint a gyerekek valahogy épp az ilyen gyanús külsejű egyénekkel szimpatizálnak. Például Enikő nagyon megválogatja, kire mosolyog, de van egy Sanyi nevű szakállas barátunk, na, neki puszi is jár.
Post a Comment