Ma reggel

volt idén az utolsó rohanós reggel, holnaptól szünidő van, és ez azt jelenti, hogy az esték végeláthatatlan hosszúak lesznek, mert senkise fog fél kilenckor lefeküdni, pedig én azt szerettem, mikor valakik fél kilenckor már aludtak itt minálunk. És ma reggel volt az utolsó vita az idén arról, hogy ki melyik ruhát nem akarja felvenni. És magam se tudom, hogy értem haza az autóval, mert szerintem nincs benne benzin, a sárga lámpa lázban ég, és a tű is olyan lennt van, hogy hajaj. De pénz nélkül indultam el, és tankolni se tudtam, és hát majd legfeljebb elgurítjuk a benzinkútig.
És van immáron két darab kék-labellom, kéri valaki az egyiket?
Finoman és tapintatosan érdeklődtem valakinél, hogy vett-e már nekem karácsonyi ajándékot? :) Mert ha nem, lenne rá tippem, hogy mi legyen. Persze, hogy nem vett, de az ötletemre azt mondta, hogy azt nem lehet a fa alá tenni. Pedig én az olyan ajándékot szeretem a legjobban, amit nem lehet sehovase tenni...
Eszembe jutott végre, mit is akartam mondani, mert ezért fogtam hozzá egyáltalán írni, na meg megszokásból, csak közben elkalandoztam. Ha valami furcsán új érzés kerített hatalmába titeket, hát az azért van, mert kb. nyolc és fél órája mi is schengeni övezet vagyunk. Láttam a sorompóeltávolítást a tévében. Végre nem kell vacakolni a vámnál, és 5 perccel hamarabb érhetünk oda például Graz-ba, ahova idén sajnos nem megyünk el hagyományosan sült gesztenyét enni.