Már nem azért, de

a téli havazódásban, és hógolyózásban, meg ilyenekben az a legjobb, amikor jól bejövünk teát főzni és előre megenni a karácsonyra sütött mézeskalácsot. Kimentünk Döbröntére, és ott jó kis hóhullás fogadott, és minden olyan csodásan Narniás volt. Egy idő után fehér lett a hajam, mert én soha, de soha nem hordok sapkát, és a kesztyűmet is oda kellett adnom Enikőnek, így majd' megfagytam, de szép volt, mert otthagytam T.-t bajlódni a lányokkal, ugyanis csak egy zacskónk volt szánkózás céljára, és így két gyerek mindig ügyeletes üzemmódban nyafogott.
És én sétálgattam, mint a filmekben az úrihölgyek, és nem mondom meg, min gondolkoztam, de valami olyasmin, hogy miért van minden örömben kicsi bánat mindig. Meg hogy miért kell állandóan az, ami nincs, és nem is lehet. Na, hát a szokásos dolgok, ha nincs bajom, akkor kreálok magamnak, ugye. Mindig csodálom azokat, akik állandóan mosolyognak, és vidámak, és tele vannak energiával, én meg egy ilyen gyönyörűszép napon is megtalálom a borongásra való alkalmat. Azt hiszem, ma este valami jó kis komédiát lenne jó megnézni, bár talán az is épp elég lesz, ha elolvasom a politikusaink legújabb akcióit, például ezt.