meg minden, ilyenkor szokásosak a mindenféle számadások, visszanézések, hogy aztán újat kezdjünk, és legyen jövőre megint miről számot adni.
Szóval: megszülettem, azóta élek, teljesen átlagos életet. Semmiben nem vagyok kiemelkedő, de nagyon átlagon aluli sem. 21 évesen férjhez mentem, otthagytam a megkezdett egyetemet, újrakezdtem egy másikat, amit 26 vagy 27 évesen befejeztem. 22 évesen volt egy, 24 évesen kettő, 26 évesen három gyerkőcöm. Ja, akkor 27 évesen fejeztem be a sulit, már emlékszem. Ezenkívül nem sokat hoztam létre ezen a világon, bárhogy is gondolkozom. Már majdnem egy éve blogozok, amit nagyon élvezek, de ez nem nevezhető valami létrehozásának. Amúgy mindig dolgozom valamit, de általában olyat, amit magunknak kell, vagy ha másnak, akkor azt önkéntes munkának hívom. Szóval olyasmiket teszek, aminek vagy nincs látszatja, vagy nem fizetik meg, de ez csak időnként zavar, amikor elfognak valami kisebbségiérzésfélék. Ezenkívül mindig tanulok valamit, mert az agyat karban kell tartani, meg amúgy is, megszokásból. Hát ennyi. Számot adtam.
Ha a jövőre nézek, sok mindent szeretnék. Majd kialakul. Addig is ideírom Cipő (Republic) három célját illetve kívánságát, amit most találtam valami újságban, mert egyetértek vele:
1. Akkor is érts, ha nem beszélek.
2. Soha ne kerüljek kiszolgáltatott és megalázott helyzetbe, és mások se.
3. Szép legyen a búcsúzás. Mindentől és mindenkitől.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
Hát én örülök, hogy létrehoztad ezt a blogozást, mert egésszen felüdül az ember tőle mikor olvas...Tudd meg, jó érzés, hogy ide bármikor kattintok mindig van valami új bejegyzésed, és olyan aranyosan írod le a teljesen hétköznapi dolgokat is...És azért az sem kis "teljesítmény" amit eddig megvalósítottál!!! Három gyereket nevelni NEM SEMMI!!!(Én már csak tudom:)))
Szólithatlak ezután ugy, hogy Prodán Márta, PhD? Mert az én szememben három gyereket felnevelni egyenértékű egy PhD-vel. Vagy inkább kettővel...
Levente
Igen, szólíthatsz!:) De tedd hozzá a Dr. + Habil.-t is...:)
És kedvesek vagytok, de kicsit vitatkoznék, csak az a baj, hogy most nincs időm, meg hát végülis, meg egyénként is...üsse kő, nem kell mindig vitatkozni. :)
Csatlakozom az előtem szólókhoz!! Bátor és ügyes/okos kiscsaj vagy, manapság nem sokan vállalnak 3 gyereket.
Tévedés! :) Ők vállaltak engem.
Én meg Geszti Pétert (Rapülők)
idézném számadásként is meg a jövőre való tekintettel is:
"Az akarok lenni ami akkor voltam, mikor az akartam lenni ami most vagyok" - és ebből azért remélem az is kitűnik, hogy szeretem a szójátékokat.
Post a Comment