Sunday, December 16, 2007

Nem is vettem észre,

hogy ennyire késő van...Eltelt az idő, kezdve onnan, hogy Anna úgy tíz után még kijött hozzánk, mondván, hogy társaságra vágyik, aztán ez elhúzódott még egy hosszú mesével, és egy sértődéssel, hogy nem KÉT hosszú mesével zárul a nap, de egy adott pont után már engem sem lehet zsarolni, sőt amúgy egyáltalán nem lehet zsarolni, csak van, aki mégis ért hozzá.
És arra gondoltam, hogy mennyi dolog történik összevissza a világon, az egyenesek időnként metszik egymást, meg minden, és utána talán már soha, és ez fájdalmas lehet annak, aki állandóságra vágyik, vagy konzerválni akarja a szép pillanatokat, a nagy találkozásokat, amikor úgy érzi, egy hullámhosszon volt valakivel. Mert lehet, hogy ez csak egy metszéspontja volt két olyan egyenesnek, amely se előtte, se utána nem találkozik többé. És jó lenne ilyen szempontból lazán venni a dolgokat, és kész, mert én például laza vagyok, csak éppenséggel az élet olyan területein, ahol talán nem kellene.
Nnno, azt hiszem, megnézem még, mennyit hullt a hó, és talán alszom egyet, mert nem lenne hátrány holnap, illetve ma ébren tölteni a napot, főleg, hogy megint szánkózás lesz a vége, ha jól sejtem. Meg különben is, az ember ne írjon blogot éjjel, mert másnap még megbánja.

3 comments:

csillag said...

itt még nincs annyi hó hogy szánkózni lehessen:(

Anonymous said...

Na, megbantad masnap?:D:D

márta said...

Elfelejtettem megbánni, vagy elfejtettem már, hogy megbántam-e vagy sem. :)