Finishbe ér

lassan a karácsonyi cipősdobozmindenség, ma délután például egy csomót dobozoltunk, és holnap is fogunk, ugyanis úgy van, hogy az emberek által nagyon kedvesen elkészített dobozokat mi szépen átnézzük, mert szép dolog a bizalom, de azért nem lenne jó, ha valamelyik gyerek valami használt, koszos esetleg romlott "ajándékot" kapna...Mert van ilyen, nem is kevés, hogy szépen megnézték, mit dobnának ki amúgy is, és szépen becsomagolva elhozták, mondván, jó lesz az a szegényeknek. Hát nem jó, az ajándék az ajándék, bárkinek is készüljön. De én láttam olyat is, hogy valaki egyedi matricát nyomtatott, és azzal díszítette a dobozt. Mindenki csak azt tudja adni, amivel rendelkezik, és itt egyáltalán nem az anyagiakról beszélek. No, prédikációt is finiselem.
Közben Anna könnypotyogását kellett elállítani, mert ebadta Enikő délután nemcsak a saját haját fodrászolta meg az ollóval ( még jó, hogy lefotóztam a copfjait!:)), hanem Anna kedves kis Pufókájának ( ez egy fóka!) is levágta a bajszát. Hát ilyenek vannak, meg még ilyenebbek is, és nem is tudom, miért vágyom én mostanság állandóan valami meglepetésre, vagy hasonló titokzatos dolgokra (hiába, elkapott engem is a karácsony szele), mikor itt mindig történik valami meglepő és mulatságos...