Az úgy van,

hogy minden reggel én viszem autóval Tibit munkába, még mielőtt a gyerekek iskolába mennének. Na, és van a klinika előtt egy hatalmas parkoló, amelynek van egy bejárata és egy kijárata. Az első munkanap után valamiért megváltoztatták a dolgokat: felcserélték a bejáratot a kijárattal. Én tudok kresz-táblát olvasni, ezért látva a piros körben a vízszintes fehér csíkot bementem az új bejáraton, és kijöttem az új kijáraton (tehát be a régi kijáraton és ki a régi bejáraton:). De a népek többsége így 3 hét után is a régi útvonalon járkál, és csak a véletlenen múlik, hogy nem lesz koccanás a kimenetnél, mert csak egy autó tud a kapun átmenni.
Dilemmám a következő: vajon menjek-e továbbra is a helyes, de kockázatos útvonalon, vagy követve a többséget, válasszam a helytelen, de szerintem biztonágosabb megoldást?
Merthogy: 1. én szabálykövető is, és 2. nyájszellemmel megáldott nőszemély is vagyok. Elég unalmas, nem? Tudom, hogy érdekesebb, ha valaki lázadó, és individualista, vagymi, de például én soha nem festettem lilára a hajam, csakhogy kitünjek a tömegből, mert én jól elvagyok a tömegben, észrevétlenül és boldogan. Most is csak az a problémám, hogy az 1.-es pont ütközik a 2.-el.
Hiába, nehéz a tisztességes eu-polgárok élete, még itt is...