Szomszédok

(Én szerettem annak idején ezt a sorozatot...)A szomszédainkról még nem írtam. Hat lakás van a házban, látásból mindenkit ismerek, mondhatni, köszönőviszonyban vagyok a népekkel, ennél nem több. Nemcsak a nyelvi akadály miatt (milyen jó, hogy van mit okoljak mindig), de amúgy sem vagyok nagyon haverkodós, itt meg pláne óvatos vagyok, mert nem ismerem a helyi szokásokat, hogy mit illik, mit nem...A szembeszomszédék fura család. Még nem sikerült megállapítanom, hogy pontosan hány gyerek van, mert van, hogy csak kettő, de van, hogy négy-öt is. Szerintem vannak előző házasságból való gyerekek, és van közös is, de nem tudom, ki kinek a mije. Tegnap ugye sütöttem a kifliket, és gondolván egyet, vittem át nekik is belőle. Még jó, hogy nem gondoltam kettőt, mert akkor biztos nem vittem volna. (Én mindig meggondolom a jó döntéseimet, és átváltom őket rosszakra. Ilyen is kell legyen valaki...) Örültek neki, meg minden, és ma visszahozták a tányért, de nem üresen. :) Szóval bonyolult az élet, és bonyolultak a kapcsolatok is, de két ember között legrövidebb és legegyszerűbb út ... a süti. :)