Itt valami

nagyon finom a fagyi. Az állandó kuncsorgást elkerülendő, kiegyeztünk egy fagyi/ hét-ben. Nem tudom, máshol hogy van, de itt nagyon bolondos az időjárás: egyik pillanatban hull a hó, aztán esik egy kicsit az eső, aztán süt egy kicsit a nap, aztán jön egy kis szélvihar...szóval, míg elérek az utca egyik végétől a másikig, mind a négy évszakot átélhetem. Így aztán nehéz a fagyizás is, merthogy mikor elindulnánk a kialkudott mennyiséget elfogyasztani, ha süt is a nap, mire odaérünk, már biztos hull a hó, vagy valami.
Na, és útközben a belvárosba mindig elmegyünk valami ortopédiai cipőbolt mellett, ahova egy fél csontvázat tettek a kirakatba, fogalmam nincs, milyen megfontolások végett. A lányokra ez akkora hatással van, hogy a napokban állandóan morbid dolgokról faggatnak: temetőkről és sírokról, és csontvázakról, és halottakról. Ezt már nem lehet tündérmesés módon megtárgyalni, bármennyire is szeretném, mert ahogy válaszolni kellett a "hogyan születik a baba, és hogyan kerül be/ki az anyuka hasába?" típusú kérdésekre, ezekre is kell, mert ez is az élet része, és nincs annál rosszabb válasz egy gyermeki kérdésre, hogy "Majd megérted, ha nagyobb leszel..." (Még jó, hogy van nekem Enikőm is, aki olyat is kérdez, hogy meg szabad-e simogatni a medvét, ha találkozunk vele, mert erre kapásból tudom a választ, és nekem is szükségem van sikerélményre néha.)