mennyire kifejezi az életemet a reggelim. Ma reggel elszállítottam kiscsaládom tagjait munkába, iskolába, aztán Enikővel hazajőve megreggeliztem. Összeszedegettem a maradék szendvicseket egy tányérra, összeöntögettem a maradék teákat egy bögrébe, és jóízüen megettem. :) Régen sok ételt eldobtam, de aztán megtanultam vigyázni, meg aztán az ember nem szívesen dobja el a saját maga által készített kenyeret, ilyesmit. Ezzel a reggelis hasonlattal nem azt akarom mondani, hogy nekem nincs is saját reggelim, vagyis életem, de ahogy egy barátom mondta valamikor: van aki arra született, hogy mások boldogulását segítse elő. Ez pillanatnyilag kitölti az életemet. És úgy érzem, nekem van a legkönnyebb dolgom, a többiekhez viszonyítva. Amúgy, végre találtam itt is búzadarát, annyit mind kerestem...Vásárlás előtt szótárazok, mert a termékeken általában csak német felirat van.
A suliban a fráukkal elég jól értekezünk, legalábbis eddig még mindent megértettem, (vagy ki tudja?!) igaz, néha szinte Activity-be mennek át a dolgok, és abban soha nem voltam valami jó.
7 comments:
Mióta én is itthon sütöm a kenyeret, nagyon ritkán van száraz kenyér, ilyen-olyan kenyérmaradék.
látom megvan neked is a mindennapi kihívás, de nem kell téged félteni!:) Örülök, hogy jól alakulnak a dolgaitok, meg főleg annak, hogy újra írsz! úgy hiányoztál!!!
Nagyon jó a fotó. Ha ti valahol a közelben laktok, akkor fogadd őszinte irigykedésemet.
Ha a tíz percnyi távolság közelségnek számít, akkor tisztelettel elfogadom az irigykedést. :)
tiz perc... ennyit siman meger a kozelseg :) elvezzetek, en nem irigykedem. a szep mindenutt jelen van, csak meg kell talalni. szoval, levente, tizpercekre fel ;)
Mások boldogulását elősegteni, hm... ez szép
Jahh, ezt de szépen írtad le! :D Örülök, hogy ilyen remekül alkalmazkodtatok a dolgokhoz, le a kalappal!
Post a Comment